Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

VADÁSZI Erzsébet: „Magyar Versália" - Jelzett sarokszekrények Eszterházán

aranyvirágos porcelán kávéskészletek ékeskednek. Mindezek után ő is megjegyzi: „es befinden sich noch über 80 Zimmern im Schlosse, alle kostbar meubliert." Majd részletesen és aprólékosan sorra veszi a könyvtárat, a II. emeleti Belvederét, a kápolnát, a porcelánkarnrát, a Kunst Kammert, a Képtárat, a melléképületek közül főleg az Operát, a Kínai Táncházat az ún. Bagatellt, sőt a kastély köré kiültetett narancsfákat és a kert parterreit is, amelyekben minden hónapban más virág nyílik. Arról is beszámol, hogy az urasági konyhákban, mosogatókonyhákban, süteményes kamrákban, éléskamrákban, húskamrákban, cukrászdákban, gyümölcstárolóban egyszerű fenyőfa asztalok és szekrények állnak, sütéshez való vas állványokkal, stelázsikkal, juharfa tálakkal, kosarakkal, mérlegekkel, réz serpenyőkkel, bográcsokkal, vasvillákkal, s egyéb réz és vas használati eszközökkel. Voltak citromnyomók fából, ételhordáshoz szükséges tálcák fémből, ostyasütővasak, cukorreszelők, süteményes faformák, rézkancsók, üstök, lakktálcák és -csészék, réz hűtők, fagyialtosedények, limonádésüvegek is. Az útleírás készítője alaposan ismerte a kastély minden zegét-zugát és valami különös érdeklődést mutatott a kastély bútorai, porcelántárgyai, ritkaságai iránt. Miként testőríró társa, Bessenyei, ő is élvezte e vigasságokat, s talán még nagyobb örömét lelte azok leírásában. A palota gazdag kiképzéséből tanulmányunkban egyetlen bútortípust, a sarokszekrénykét szeretnénk kiragadni, hiszen ezekről a szerző is megemlékezik több alkalommal. A Versailles-i példát szem előtt tartó Esterházy Fényes Miklós, a rokokó csúcspontján, éppen úgy irtózott az éles sarkoktól, s éppen úgy törekedett azok „lekerekítésére", mint a franciaországiak. A Cour d'Honneur alakban épített kastélyban mind a hercegi, mind a hercegnői lakosztályban egy tengelyre fűzték fel az ajtókat; ez az elrendezési mód lehetővé tette a szobák során történő átlátást (enfilade), de együttjárt azzal is, hogy a termek ablak felőli része elkeskenyedett, ide nem lehetett nagyobb méretű bútorokat elhelyezni, a rokokóra különben sem volt ez jellemző. Az ajtó és az ablakok által szabadon hagyott falfelületre legfeljebb két sarokszekrényke, két ablak közé egy tükrös komód vagy trumeau fért el. A belső teremrészeket már szabadabban lehetett berendezni. Minden egyes szoba egységes volt; a fehér-arany fatáblákkal borított szobákba fehér-arany, a kínai táblás szobákba kínaizáló, a japán szobákba japonizáló, az indiaiakba indiai berakású bútorok illettek. Mindennek megvolt a maga helye, és ez a hely nem volt felcserélhető az egység (ensemble) megsértése nélkül. Jóllehet nem maradtak fenn még Franciaországban sem érintetlenül ezek az egységes belső terek, de forrásokból tudjuk, hogy olykor például négy darab sarokszekrénykét fordítottak megmunkálatlan hátfalával egymáshoz, így kaptak a negyedcikkekből köralaprajzú, hengeres bútorformát, amelyet középre állíthattak, így az minden oldalról megközelíthető, illetve kinyitható volt.

22 Rotenstein leírásából megismertük a sarokszekrény funkcióját: különlegesen értékes, főleg porcelán dísztárgyakat, törékeny órákat tartottak rajta. A sarokszekrény funkciójából és rendeltetéséből egyértelműen kiderül: mindig legalábbis párosával rendelték azokat, olykor a hozzájuk tartozó komódokkal, a Versailles-i kastélyba, de Eszterházára is, neves párizsi asztalosoknál, ún. ébenistáknál.

23 Jelenlegi ismereteink szerint három párizsi asztalos is készített sarokszekrénykéket, minden bizonnyal Eszterházára: Pierre Migeon II. (1701-1758), Louis Pendiez (1731-1783) és Leonard Boudin (1735-1804). E három, neves mester munkája a sarokszekrénytípus formai változását is mutatja: P. Migeon TI. sarokszekrénykéje

24 még kétajtós, de az ajtókon már jól elkülönülnek a betétmezők, ellentétben ugyané mester a koppenhágai Kunstindustrimuseet-ben őrzött szekrénykéjétől,

25 aholis a két ajtó berakott virágcsokrai aranyozott bronz verettél egységes keretbe összefogottak. (5-6. kép). Louis Peridiez sarokszekrénye

26 egyajtós, egyfiókos, a Période de Transition szép alkotása (11-12. kép), Leonard Boudiné

27 már csak egyajtós, s bár még ez is őrzi a rokokó reminiszcenciákat, már közelebb áll