Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 15. (Budapest, 1995)

VADÁSZI Erzsébet: „Magyar Versália" - Jelzett sarokszekrények Eszterházán

a klasszicizmushoz, XVI. Lajos stílusához (8. kép). Mindhárom tárgyon, a márványlap alatt megtalálható a párizsi asztaloscéh 1743-tól a nagy francia forradalomig kötelező, beütött JME (Jurande des Menuisiers-Ebenistes) jelzése és az említett mesterek ugyancsak beütött 5-6 mm-es szignatúrája is. (7., 10., 13. kép) E bútorok tölgyfa alapon rózsafa borításúak, égetéssel árnyalt és színezett buxus, amarant, szaténfa és paliszander berakásúak, aranyozott bronz verettél és márványlappal ellátottak. A Migeon család a legismertebb asztalosdinasztia a XVIII. században Párizsban.

28 Hárman viselik a Pierre keresztnevet. Legjelentősebb közöttük Pierre Migeon II., aki bútorkereskedő is volt. A Faubourg St. Antoine negyedben rendezkedett be, a Charenton utcában, az Angolkisasszonyok templomával szemben. A párizsi Bibliothèque Nationale őrzi két számadáskönyvét, (Livre Journal, 1730-1736 és Livre des ouvriers, 1757-1768 között), amelyekből kitűnik, hogy a családnak nemcsak a megrendelőkkel, például Mme de Pompadourrai vagy a pármai hercegnővel, hanem 250 kereskedővel és különféle mesterrel: rakott művű, díszbútort előállító ún. ébenistával, mindennapi használati tárgyat faragó menuisier-vel, lakktáblákat készítő vemisseur-rel, faragóval és aranyozóval, bronzöntővel és cizellálóval, márványlap megmunkálóval volt kapcsolata. Pierre Migeon II.-t ún. nagyvirágos stílusa, mechanikus bútorok iránti szeretete elkülöníti asztalostársaitól, s mint bútorkereskedő meg is határozza társai stílusát. André Boutemy élvonalbeli asztalosnak, sikeres kereskedőnek és az absztrakt berakások művészének véli.

29 Fia, Pierre Migeon III., jóllehet megtartja apja műhelyét, használja annak pecsétjét, inkább bútorkereskedő, mint asztalos. 1733-1775 között élt és 1761-től volt mester. A Migeonokhoz hasonlóan Leonard Boudin

30 is a virágintarzia mestere, a kínai lakktáblák kedvelője, ő is 1761-től működik a Traversière utcában, majd üzletet nyit a város központjában, tehát ő is bútorkereskedő, s vele is előfordul, hogy pecsétjét olykor a nem maga készítette, hanem csak megvásárolta illetve árulta tárgyra üti be. Ezért is hajlott a szakirodalom arra, hogy az általa kétszer jelzett Esterházy sarokszekrénykét stíluskritikailag inkább Nicolas Petit (1732-1791, mester 1761-től?) mesterhez kapcsolja,

31 M. R. Heine magángyűjteményben lévő sarokszekrénypárja alapján

32 (9. kép). A párizsi és a budapesti szekrényke veretei kétséget kizáróan egy bronzművestől származnak. Boudin e típushoz közelálló veretet egy ugyancsak francia magángyűjteményben lévő szekreterén is alkalmazza.

33 Azonban míg a Gustave de Rotschild gyűjtemény sarokszekrénypárja érett, XVI. Lajos korabeli alkotás, a gyűjteményünkben őrzött darab még inkább rokokó jellegű: lába hajlított és nem egyenes; formája a megfeszített íjhoz hasonló; mozgalmasan ívelt vonalú és nem hasábos; mellső pilaszterein perspektivikus kockamustra és nem sima vonalberakás fut végig. Feltűnő a jelzés kétszeri előfordulása tárgyunkon. A szignó mindkét helyen a márványlap alatt jobbra és balra L. Boudiné, tehát nem a bútorkészítő s a kereskedő két különböző nevéről van szó, itt azonos a jelzés. S jóllehet Boudin munkáit is nehéz kereskedő volta miatt identifikálni, miért ütötte volna bele kétszer is saját nevét más munkájára? Louis Peridiez is neves asztaloscsalád tagja,

34 apja Brice, v. Bemard és bátyja Gérard szintén keresett asztalosok voltak. Gérard Peridiez (1730-1785) a Temple negyedben asztalos 1761-től. Virágintarzia-készítőként a Migeonokhoz és Boudinokhez kapcsolódik. 1770 körül üzlete tönkremegy, de 1774-től apósa, Joubert halála után megkapja az ébéniste du roi címet. A fiatalabb Peridiez, Louis, a fertődi Esterházy kastélyban őrzött sarokszekrényke mestere, nyugtalan egyéniség. Kezdetben Nocart asztaloshoz társul, de összevesz vele és katonának áll, ámde nem adja fel hivatását. O is az asztalosok városrészében, a Faubourg St. Antoine negyedben, a Charonne utcában rendezkedik be és szerez mester címet 1764-ben. Miként Pierre Migeon II, Leonard Boudin és saját bátyja, Gérard Peridiez, ő is készít virágberakással bútorokat, de nem csupán „ébenistaként" állja meg helyét, mint „menuisier" faragott