Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
RENNER Zsuzsanna: A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum indiai gyűjteményében
sankhapurusa („kagylókürt-ember"). Ezt a feltételezést támaszthatja alá a homlokán ábrázolt sankha, valamint az, hogy ily módon a Visnu természetes, illetve hátsó kezében egyszer már ábrázolt diszkosz és kagylókürt egyaránt megismétlődik megszemélyesített formában kísérőfiguraként. Véleményünk szerint esetünkben ugyanerről, ti. egy Visnuábrázolás - amely lehet akár egy Hariharaábrázolás Visnu-oldala is - kísérőfiguráiról, esetleg ájudhapurusáixóX van szó. A középindiai Harihara-kompozíción ábrázolt figura a miénktől csupán apró részletekben különbözik: mások az arcvonásai, a nyakéke és a vanamálája (vállon átvetett virágfüzére, amely egyébként szintén a figura Visnuval való kapcsolatára utal) egyszerű gyöngysor, dhóti'yá nem mintás, nincs öve és karperece, feltornyozott haja egyszerűbb - nem csigás - kontyba van fésülve. Az alapvető azonosság ellenére tehát elmondható, hogy a középindiai szobor párhuzamos alakja a miénknél vázlatosabb, kevésbé részletesen kidolgozott. Mindenesetre a két ábrázolás közötti határozott párhuzam ismét azt bizonyítja, hogy a Pála-korszak hindu szobrászata - a fentebb említett okok folytán - milyen szoros kapcsolatban állt Közép-India szobrászatával. Ugyanakkor gyűjteményünk töredékének kifinomultabb jellege, s az arcvonások mássága már a Pála-korszak stílusának érvényesülését jelzi. Korának meghatározása nehézségekbe ütközik, különösen, ha a közép-indiai Harihara-ábrázolás datálását tekintjük kiindulópontnak. A stílusbeli különbségek alapján ugyanis feltételeznünk kell, hogy múzeumunk töredéke a Harihara-szobornál később keletkezett, viszont a hajkorona csigás fürtjei, sőt a fegyverek megszemélyesített formában való ábrázolása is korábbi keletkezésre utal. Buddhát ábrázolja (5. kép) az a domborműves kőlap, amely eredetileg feltehetőleg egy kisméretű sztupa része lehetett, arról vághatták le. 17 Mint ismeretes, kis sztúpák 1 *, fogadalmi sztúpák, hazavitelre szánt miniatűr emléksztúpák nagy számban készültek a nagy sztúpák környékén, főként a híres buddhista szent helyeken, kolostori körzetekben. A legtöbb ilyen kis- és fogadalmi sztupa Bodh Gajában, Nálandában és Szárnáthban került elő, sok közülük teljes épségben. A rajtuk megjelenő építészeti elemek mindig az azonos korú sztúpák építészeti sajátosságait követik, ily módon a Pála-korszak sztúpaépítészetének alakulását épen maradt nagy sztúpák híján is rekonstruálni lehet. Múzeumunk sztúpatöredéke a Buddhát ábrázolja dharmcicsakra-mudrabm (tanító, vagy a tan kerekét megforgató kéztartással), amely a Buddhának a megvilágosodása utáni első, szárnáthi prédikációját jelképezi. Az ábrázolás a Buddhát uralkodóként, koronával és bódhiszattva ékszerekkel állítja elénk, ami ellentétben az általánosan elterjedt Buddhaábrázolással, amelyen a megvilágosodott Buddha mindig díszek és ékszerek nélkül, borotvált fejű szerzetesként jelenik meg Pála-kori ábrázolási sajátosság. A koronás Buddha, mint ikonográfiái típus a Buddha uralkodói mivoltát hangsúlyozza, ami természetesen szellemi, transzcendens síkon értelmezendő. A Buddha testét áttetsző szerzetesi átvető borítja, mely mindkét vállát takarja, s amelynek meglétére csak a ruhaszegélyek jelzése, valamint a talapzaton vetett redők utalnak. A Buddha-mivoltát jelző laksanák (látható testi jelek) közül a talp- és a tenyér csakrái (kerekek), az úrná (szemöldökök közötti szőrcsomó), a megnyúlt fülek és az áll alatti bőrredők szerepelnek az ábrázoláson. A talapzaton - csavarodó növényi indák és levélmotívumok között - középen 'ádharmacsakra („tankerék") ábrázolása látható, két oldalán egy-egy mellső lábaira ereszkedett őzzel; ezek a szimbólumok szintén a szárnáthi Ozligetben tartott első prédikációra utalnak. A Buddha feje magasságában kétoldalt egyegy sztupa ábrázolása látható, amelyek magas talapzata, lapított félgömb alakú kupolája, felfelé kisebbedő cshattráx (ernyői) háromszög alakú sziluettet rajzolnak ki. A Buddha oszlopok által tartott háromkaréjos ív alatt foglal helyet, amelynek középső, legnagyobb íve felett kírttimukha-fe] látható; szájából csavarodó növényi indák és egy nága (kígyó)-párnak a fülke ívét követő teste
