Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 14. (Budapest, 1994)
RENNER Zsuzsanna: A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum indiai gyűjteményében
ágazik ki. Emberi felsőtesttel, anydzsalí-mudraban (üdvözlő tartásban), összetett kezekkel, fejük felett hármas kobrapalásttal jelennek meg. A Buddhát befogadó szentélyfülke feletti ornamenseket háromszögletű, timpanonszerű keret fogja össze. A háromszögletű lezárás két oldalán építészeti elemek töredékes részletei láthatók, ami arra enged következtetni, hogy a Buddhát tartalmazó szentély fülkét eredetileg egy sikhara (torony) domborműves ábrázolása tetőzhette be, ami elterjedt megoldás az említett buddhista szent helyek mindegyikének fogadalmi sztúpái esetében. IS A Buddha-ábrázolást tartalmazó fülkékkel díszített sztúpák Pála-kori fejlődésében a késői fázist képviselik azok a sztúpák, amelyeken a szentélyfülke az oszlopok felett háromkaréjos ívvel záródik, s az ív felett indadíszes ornamentika, vagy - az előbbi változataként - egy kírttimukha szájából elágazó levelesindás díszítés található. 19 Ennek alapján, valamint az ornamentika viszonylagos visszafogottsága alapján a dombormű kb. a X. századra datálható. Ábrázolási sajátosságai - pl. a test arányai és körvonala, a testet látni engedő áttetsző átvető, a félig lehunyt szemek, a magasan ívelő szemöldök, a telt ajkak - sokat megőriztek a Gupta-kori Szárnáth klasszikus szobrászati hagyományaiból. Mivel a Guptatradíció folytatása elsősorban Nálandá esetében figyelhető meg 20 , talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy domborművűnk a nálandái körzet valamelyik műhelyében készült. Ezt támasztja alá a talapzat építészeti elemeket nélkülöző megoldása is, amely sok esetben jól elhatárolja a nálandái alkotásokat a közeli, s Nálandával egyébként szoros kapcsolatban álló Bódh Gajá hasonló ábrázolásaitól. Múzeumunk Pála-kori anyagához tartozik két kisméretű fogadalmi kősztúpa is (6. és 7. kép) 21 , amelyek érdekesen kapcsolódnak az iménti domborműhöz, mert a rajtuk ábrázolt, Buddhát tartalmazó szentélyfülkék a dombormű ábrázolásával közeli rokonságot mutatnak, noha jóval egyszerűbbek annál. A két kis sztupa majdnem teljesen azonos méretű, és egyéb sajátosságaik is rendkívül hasonlóak, jóllehet az egyik részleteiben valamivel elnagyoltabb, s ornamentikája is valamivel egyszerűbb. A hengeres sztúpatest mindkét esetben bordásán tagolt; a bordákat bevésett növényi minták díszítik, amelyeket részben geometrikus alakzatok - háromszögek, rombuszok - foglalnak keretbe, s amelyekből az igénytelenebbül díszített sztupa esetében jószerével csak a geometrikus kereteket ábrázolták. A legfelső bordapárt egyes, illetve kettős lótusz-szirom-sor díszíti. E felett található a lapos félgömb alakú kupola, amelyhez jantra keresztmetszetű nyakrésszel csatlakozik az ugyancsak jantra alaprajzú harmiká, amelynek csaplyukába illeszthető a külön faragott, hét, illetve kilenc cshattrából kúp alakúvá összeolvadt csúcselem. Mindkét sztupa hengerén négyoldalt Buddha-ábrázolást tartalmazó fülke található. A Buddhák egyes, illetve kettős lótusztrónuson ülnek oszlopok által tartott háromkaréjos ív alatt (az ív az egyszerűbb sztupa esetében elnagyoltabb, de felismerhető). Az ív feletti, virággal és önmagukba csavarodó levelekkel díszített timpanonszerű ékítmény átnyúlik a sztupa kupolarészébe. A fülkékben keresztbe vetett lábakkal ülő Buddhák közül mindkét sztupa esetében két átellenben ülőt dharmacsakra mudrában, egyet bhúmiszparsa-mudrában (földet érintő kéztartással), egyet pedig ún. szamádhi-mudraban (meditációs tartásban), felfelé fordított, egymásra fektetett tenyerein alamizsnásszilkével ábrázoltak. A Buddhák feje borotvált, testüket szerzetesi átvető borítja, amely a bhúnúszparsa-mndrában ülők jobb vállát szabadon hagyja, a többieknél mindkét vállal takarja. Buddha megkülönböztető jegyei közül a részletesebben kidolgozott sztupa esetében a megnyúlt fülcimpa, az usnísu (fejdudor) és az úrná találhatók meg, a kisebb sztupa Buddháiról az úrná hiányzik. Minthogy a sztupa mindeme jellegzetességei kb. a IX. századra alakultak ki 22 , gyűjteményünk fogadalmi sztúpái kb. a IX-X. századra datálhatok. Származási helyük Bihar, de mivel a fenti sztúpa-sajátosságok Bódh Gajában, Nálandában, Szárnáthban egyaránt jellemzőek, eredetük Biharon belül pontosabban nem határozható meg.
