Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

SIPOS Enikő: Arányok és mértékek. A magyar koronázási palást struktúrája

lenő méreteit például archosszban fejezték ki. A test teljes hosszúsága rendszerint kilenc ilyen egységet tett ki. A bizánci arányelmélet igen következetesen, még a fej részleteit is a modulrendszerben fejezte ki, az orr hosszát véve alapegységül. A fej vízszintes és függőleges méreteinek erre az egyetlen egységre való redukálása olyan eljárást tett lehetővé, amely világosan mutatja a síkmértani szkcmatizáció középkori tendenciáját. Ezzel az eljárással nem csak a méretek, de a forma is geometriai módon vált meghatározhatóvá. Mert ha a fej vízszintes és függőleges méretei egyaránt egy állandó egység, az "orrhossz" többszöröseiként fejezhetők ki, akkor az egész konfiguráció meghatározható három koncentrikus körrel, melyeknek a középpontja az orrgyökre esik. Ez a háromkörös szkéma roppant népszerű volt Bizáncban és a bizantinizáló művészetben, de széles körben elterjed Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Itáliában is.

5 A középkor arányelmélete tehát egyfajta numerikus mértékrendszert jelent, mely egyetlen modulra épül. Tulajdonképpen számolással mér. Az adott modul vagy egység sokszorozható vagy osztható. így egyetlen adott hosszúságú szakaszból - amely lehetett egy négyzet oldala, egy kör sugara, egy szabályos sokszög oldala vagy akár egy orrhossz - az egység ismeretében az adott mű tetszőleges nagyításban vagy kicsinyítésben elkészíthető.

6 Elegendő tehát valamely geometrikus idomnak - esetünkben a négyzet oldalának - egy méretét megadni, minden további lépés ennek a méretnek a függvénye, a szakaszok közötti arányok változatlanok maradnak. A négyzet és a kör lehetett nyilvánvalóan a tervezés alapja, a palást esetében is hiszen e két alapidomból a legegyszerűbb módon körzővel, vagy egy - a középpontban rögzített - zsinórral az egész szerkesztés könnyen elvégezhető. A négyzetekbe illetve a köréjük írt körök határozzák meg valamennyi kitüntetett pontot. Nevezetesen a villakereszt, mandorlák, osztósávok, medaillonok pontos helyét és méretét. Egyúttal meghatározzák a tervezés menetét vagyis az egymásból következő lépések sorrendjét is. Feltételezésünk szerint a palást esetében a szerkesztés alapját képező modul egy négyzet oldala lehetett. Hossza egyenlő annak a félkörnek a sugarával, melyben a plást képsora helyezkedik el. A szerkesztés első lépéseként kijelölték ezt a szakaszt. Megduplázva megkapták a félkör átmérőjét, aminek a mérete egy öl, azaz 310 cm lehetett. Ugyanis királyi hosszmértékrendszerünk István korától karoling-bajor eredetű. Egy öl 10 lábat tett ki. Ugyanez a 10 lábas öl volt használatban a bajor udvarban is. A bajor udvanak ez a mértékegysége öl vagy rúd néven pontosan akkora nagyságú volt mint a mi ismert királyi ölünk, ami metrikusan 310 cm.

7 Ez egyenlő a palást átmérőjével. A négyzet oldalát, vagyis a modult megfelezve újabb, az előzőnél felével kisebb négyzetpárt kapunk. A műveletet többször ismételve végül a középvonal kétoldalán öt-öt, az előzőnél mindig felével kisebb négyzetpárunk lesz a hozzájuk tartozó beléjük írt koncentrikus körívekkel együtt. A szerkesztést kívülről befelé, a legnagyobb egységtől a kisebbek felé haladva kezdték. Hiszen egy nagy egység osztása mindig pontosabban végezhető cl mintha egy kisebb egység sokszorozásával alakítjuk ki a nagyobbat. Ennek értelmében a szerkesztés menete a következő lehetett: Ugyanúgy, ahogy Uffingus a Carmen pictum szerkesztésénél köröket, négyzeteket és 45° -al elforgatott négyezeteket használ, a rendszer itt is ezekre az elemekre épül. A műveseknek először is rendelkezésükre állolt a szövet hosszából adódó sugár. Mivel