Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

SIPOS Enikő: Arányok és mértékek. A magyar koronázási palást struktúrája

a szövet szélessége nem volt elegendő ahhoz, hogy a félkör átmérője meglegyen, így a lentről leesett darabbal a félkör két oldalát meg kellett toldani. Ezután a készítők elindítottak egy hálórendszert, ami mindig az adott négyzetek és körök felezésével alakul ki. (1. kép) Mivel a paszomántok szélessége nem kötötte őket, így azt a felezéses rendszer legkisebb egységéből alakították ki. Ezt örökítették meg a két istenkéz nimbuszaiban úgy, hogy a paszománt szélességéből és az első körből szerkeszthető meg a két istenkéz kerek és négyzetes nimubsza, a legkisebb szerkesztett elemek a paláston. (2. kép) Ez a hálózat adja a villakereszt haránti szárainak felezővonalát is, és ezzel kész van a harangkazulák hagyományos szkémája, kivéve az alsó keretsávot, aminek a szélessége megegyezik a villakereszt harántszárának szélességével. (3. kép) A következő lépésre az istenkezek mutatnak. Ennek egyik első szerkesztési következménye az az egyenes, ami a negyedkör középvonalát adja. Ez lényegében a nimbuszt körülfogó keresztszerű képlet vonalának meghosszabbítása. Ezen a vonalon van a továbbiakban a Krisztus alakok tengelye, ez bontja két hármas csoportra az árkádok alatti apostolok ill. egy sorral lejjebb a donátorok és szentek képeit ábrázoló nagy medaillonok sorát. (4. kép) Ami a felső rész (Mennyei Jeruzsálem) szerkesztését illeti, ismét a negyedkörök felezőtengelyéhez és a 2. számú négyzetpárhoz kell visszatérni. (Az előbb az 1. számú négyzetpárból kaptuk a villakereszt függőleges szárának a szélességét meghatározó méretet.) A vállmandorla vezet át a nagy mandorla szerkesztéséhez és a villakereszt függőleges szárának kidíszítéséhez. (4. ábra) Mandorla szerkesztésére van egy geometriai szkéma, de ettől itt eltér. Úgy szerkeszt, hogy érvényesüljön az ábrázoltak jellege és a kompozíció egészében játszott szerepe. Ezt úgy éri el, hogy a mandorla ivét adó kör középpontját hol a mandorla szélességi pontján belülre (kismandorla), hol éppen a szélességi pontra (nagymandorla), hol azon kívülre (vállmandorla) teszi. A három mandorla összefügg egymással. Kettő méretét tekintve is azonos, nevezetesen a hátoldal álló Krisztust ábrázoló, illetve a miseruha elején lévő csonka mandorla. A tartalmilag legutolsó, az apostolok között ülő világbírót ábrázoló mandorla keskenyebb az előző kettőnél, pontosan a keretelő mondatszalag szélességével. Mindezek szerkesztése összefügg, és a vállmandorlákból indul ki. (5. kép) Lényegében szerkesztésük alapja a vállmandorla alsó csúcspontja, és a 3. számú négyzetbe beleírt kör. (6. kép) A kettő közötti szakasz a villakereszt függőleges szárán egy olyan körnek a sugara amellyel a továbbiakban minden lényeges pontot megkapunk, ha végigjárjuk vele a villakereszt függőleges szárát. (7. kép) Gondoljunk Uffingus versének a nagy körön befeléforduló, félkörökből kialakított koronájára. Ezek a körök jelölik ki a villakereszt hosszanti szárán azokat a pontokat amik meghatározzák a kis mandorla szélességét, a donációs feliratot tartalmazó sáv és az ornamentális díszű sáv helyét, valamint azt a körívet amin a medaillonok középpontja helyezkedik el. A szabásról: Az eredetileg harangkazulának készült koronázási palást szabását tekintve szabályos félkör. Hossztengelyében helyezkedik el a harangkazulák jellegzetes dísze, a villakereszt. Ennek ferde szárai derékszögben kapcsolódnak egymáshoz a tárgy mértani középpontjában. Ennek következménye, hogy a miseruha viselésekor a nyak és a vállak körül elhelyezkedő rész a villakereszt szárai által határolt négyzetet képez.

8 A négyzet alatti felületet körívek sávokra