Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)
SIPOS Enikő: Arányok és mértékek. A magyar koronázási palást struktúrája
SIPOS ENIKŐ ARÁNYOK ÉS MÉRTÉKEK A MAGYAR KORONÁZÁSI PALÁST STRUKTÚRÁJA 1983-ban kezdtük meg a koronázási palást technikai vizsgálatait. A vizsgálatok célja a tárgy megismerése, a konzerválási munkák előkészítése valamint annak eldöntése, hogy a tárgy állapota milyen beavatkozást tesz szükségessé. 1 A vizsgálatok során meghatároztuk a tárgy szöveteinek és hímzéseinek készítéstechnikáját, a szálasanyagok és fémszálak tulajdonságait. Vizsgáltuk a palást állapotát, az átalakításokat, javításokat valamint a fizikai, kémiai és biológiai károsodásokat. Elkészült egy az eredetivel megegyező méretű rajz mely rögzíti a palást jelenlegi állapotát. A vizsgálatok eredményeit Nagy Katalin textílrestaurátor a Múzeumi Műtárgyvédelem 1983/12. kötetében közölte. 2 Már az anyagvizsgálatok megkezdésekor több probléma merült fel. Nem tudtuk megadni a tárgy eredeti méreteit mivel azt minden oldalán körbevágták. A javítások során különböző korú szövetrétegeket varrtak a bizánci szövet alá. A három egymásbaépült szövetrétegen a hímzéseket deformálódva, eredeti helyükről elmozdulva sűrű, rendszertelen öltésekkel rögzítették. A tárgyat nagyrészt vele egykorú és azonos hímzéstechnikájú hímzéstöredékckkcl több helyen kifoltozták. Ahhoz, hogy hitelesen meghatározhassuk a hiányzó részeket és a hímzések, foltok eredeti helyét, elkerülhetetlen volt egy rekonstrukciós rajznak az elkészítése. Ez összevetve az állapotrajzzal meghatározza a torzulásokat, deformálódásokat és megmutatja mennyit vágtak le az elejéből és körben az aljából. A tárgy fölfogható egy egyszerű mértani idomnak, vagyis egy félkörnek. Nyilvánvaló, hogy a palást képsora ebben a félkörben, egy szabályos geometriai rendszerben helyezkedik cl. Ebből természetszerűleg következik, hogy az elkészítéséhez szükséges terv valamiféle szerkesztés eredménye. A struktúra alapja négyzet és kör. Ez a szerkesztési elv az adott korszakban általánosan használt volt, hiszen számos épület, ötvöstárgy, mozaik, sőt egy formavers (carmen pictum) struktúrája épül a körök és négyzetek összefüggésére. 3 Természetes, hogy körzővel és vonalzóval sokféle arányt tudtak megszerkeszteni, hiszen a szabályos mértani idomok, a kör az egyenlő oldalú háromszög vagy a sokszög grafikai vagy festői megjelenítése nem kívánt különösebb matematika elmélyülést. Ez inkább egyfajta praktikus munkamódszernek tekinthető. 4 Ennek felismerése indított berniünket arra, hogy megpróbáljuk elképzelni azt a módot, ahogyan a kazula tervezője megoldhatta feladatát. Ehhez elsősorban ismerni kell a korszak arányelméletét, de főleg, hogy azt hogyan alkalmazták. Az arányelmélet egy tárgy különböző részei közötti matematikai viszonyok rendszerét fejezi ki. A középkor arányrendszerét Panofsky szkematikusnak nevezi. Ez az elmélet a részek mértékét nem törtekkel, hanem egy egység vagy modulrendszer alkalmazásával adja meg. A test síkban megje-