Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

ÁCS Piroska: Glück Frigyes. Egy polgári műgyűjtő

Iparművészeti gyűjteményét műfaji és időhatáron belüli változatosság jellemezte: egy-két középkori darabot leszámítva a reneszánsztól a modern korig terjedt. A bútorok, kerámiák, üvegek, elefántcsont- és fafaragások, textilek (szövetneműk, hímzések, csipkék, szőnyegek) sokasága mellett azonban az ötvösségé volt a főszerep. Azon belül kisebb csoportok különültek el — órák, szelencék, ékszerek stb. Közülük nem egy visszatükrözte Glück Frigyesnek polgári hivatásához, a vendéglátóiparhoz való mély kötődését (ilyenek az evőeszközök, az asztaldíszek, a különféle asztali készletek). A gazdag anyagból két speciális egység - jelesül a kulcs- és az evőeszközgyűjtemény - ma már az Iparművészeti Múzeum tulajdona. Bekerülésük mutatja, hogy a magyar műgyűjtés 1850 utáni történetének kutatásánál az egyes magángyűjtemények anyagának rekonstruálása, feldolgozása mellett elengedhetetlen múzeumaink és amatőrjeink kapcsolatának vizsgálata. Ez a kapocs egy-egy múzeum és egy-egy gyűjtő között az idők során eltérő formájú és intenzitású lehetett. Az 1880-as évektől a képzőművészet és az iparművészet területén is sorra nyíltak a magángyűjteményeket mozgósító szakkiállítások, melyek alkalmat adtak gyűjtők és múzeumi szakemberek mélyülő együttműködéséhez. Ennek skálája igencsak széles volt. Az egyik részről a műbarátok ösztönzésétől, finom irányításától, az ismereteiket gyarapító előadásokon át a konkrét szakmai segítségnyújtásig terjedt.

10 A kollegális, támogató intézményi magatartás viszonzásaként a másik részről a bemutatókon való részvétel, illetve ajándékok, hagyatékok formájában jelentkezett. 1902-től Glück Frigyes műtárgyaival szinte minden fontos kiállításon szerepelt.

11 A budapesti amatőrök 1907-es seregszemléjét követően, mint az Radisics Jenőnek, az Iparművészeti Múzeum igazgatójának gr. Apponyi albert vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett leveléből kiderül "... a vezetésemre bízott intézménynek ajándékozta a jelen kiállításon látható 40 db-ból álló kulcsgyújtcményt. A gyűjtemény legnagyobb részét, számszerint 30 db-ot néh. Hefner-AJtcneck, a bajor nemzeti Múzeum volt igazgatója állította egybe; halála után egyéb műtárgyaival 1904-ben árverés útján eladatott s ekként Glück Frigyes tulajdonába ment át.

12 A szóban forgó kulcsok kivétel nélkül aczélból valók s a kulcs művészi fejlődését tűntetik föl a XIII. századtól a XVIII. századig egytől egyig csupa válogatott pédlány; némelyiket gazdagon metszett füle a legszebb e fajta műalkotás sorába emeli. Értékét e sorozatnak még az a körülmény is fokozza, hogy legjavát HefncrAltencck az idevágó szakirodalom egyik 5. Kés és villa Glück Frigyes evőeszközgyújteményéből. Fajansz, acél. Franciaország (?), 18. század. Inv. Nr.: 3060, 3061