Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 13. (Budapest, 1993)

ÁCS Piroska: Glück Frigyes. Egy polgári műgyűjtő

alapvető 1886-ban megjelent munkájában "Eisenwerke, oder Ornamentik der Schmiedekunst des Mittelalters und der Renaissance" ábrázolta s ezzel a világirodalomba beiktatva vannak..."

13 Az 1912-es kisplasztikái kiállítás után Glück harminc év kedvenc gyűjtőmunkájának eredményével, evőeszköz kollekciójával gazdagította intézményünket. "E gyűjtemény 219 darab magyar, német, francia, olasz, angol, japáni s keleti származású, s egy római kanál kivételével XVI-XIX. századi, fából, csontból, szaruból, gyöngyházból, ezüstből (aranyozott és fehér), bronzból s egyéb fémből készült, művészi kivitelű, különféle összetartozó evőkészletet, vagy egyes kést, villát, kanalat, részben az egykorú eredeti tokban foglal magába, a miket a Múzeum leltára részére mintegy 8.000 Kra becsültünk. E nagylelkű adománnyal a melyhez Glück még két megfelelő kiállítási szekrényt is csatolt egy csapásra az iparművészet oly csoportjával gazdagodott a Múzeum, a mely eddig csak egy néhány darabbal volt képviselve."

14 Ráadásul a Radisiccsal való megállapodás alapján hajlandónak mutatkozott saját költségén tovább gyarapítani az immár múzeumi anyagot.

15 A következő év elején két, Queen Victoria stílusú, 1850 tájáról származó faragott díszű támlás széket is ide ajándékozott. Élete utolsó harmadában a római és népvándorlás kori ásatások is érdekelték, mert domonyi földbirtoka helyén egykor római telephely volt, s az ott előkerült régiségek hívták fel figyelmét a gyűjtésnek erre az ágára. Bár szándékában állt, gyűjteményéről végül is nem készült összefoglaló, illusztrált katalógus; halála után pedig anyaga szétszóródott, egy része már 1931-ben eladásra került. A gyűjtő és donátor

16 Glück aktív szerepet vállalt a művészeti életben is: az O. M. Képzőművészeti Társulat igazgatósági tagja, valamint az O. M. Iparművészeti Társulat, a Magyar Bibliophil Társaság, a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete, a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete, a Magyar Numizmatikai Társulat, az O.M. Régészeti Társulat tagja, a Szent-György Czéh alelnöke volt. A művészettel való szoros kapcsolata tágabb környezetére is kisugrázott. Kevesen tudják, hogy az ő kezdeményezésére indult a "Budapest Barátai" társaság,

17 az ő javaslatára épült a jánoshegyi Erzsébet kilátó,

18 a guggerhegyi Árpád kilátó, az annak közelében lévő Oroszlán út ötletes szikla oroszlánja, s a Glück nevét viselő legszebb budai út. Életének utolsó pillanatáig szeretett városának érdekében tevékenykedett.

19 Érthető tehát a művészek és műbarátok hálás gesztusa, mellyel 1931-ben, temetésekor koporsójára Munkácsy gyászlcplét borították. Jegyzetek 1 A méltatás oka az volt, hogy leleplezték G.F.nek az Ipartársulat megbízásából készült arcképét. Ez alkalomból egy album is megjelent, melyben a magyar közélet számos kitűnősége írt az ünnepeltről. Lásd Gelléri, M:. Ipartörténeti vázlatok. Bp., 1906. 750-751.

p. 2 A korábbi tulajdonos, Langheinrich András 1884-es halála után a telket lánytestvére - a szintén szakmabeli Glück Károly özvegye -, a szállodát pedig annak fia, G.F. örökölte. A hotel építéstörténetéről lásd Bor Ferenc tanulmányát: "Bp., VIII. Rákóczi út 5. - a volt Pannoni szálló" (Hild-Ybl alapítvány a Magyar Építészettörténet kutatására, Bp., 1992.) 3 Vörös, K.: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Bp., 1979. 4 Vásárlásaiban olyan szakértők tanácsai segítették, mint Pulszky Ferenc és Károly, Beer József Konstantin festő és kiváló restaurátor (1893-tól az Országos Képtár restaurátora, de a Szépművészeti Múzeumnak is dolgozott), később Radisics Jenő és Petrovics Elek.