Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból
tordosi (Hunyad m.) református egyházak török kendőinek közepót. E keleti eredetű minta magyar változatai Erdóly területéről kerültek elő, így pl. a magyarkirályfalvai, sepsiszentgyörgyi, az abafájai (7. kép) református egyházak térítőin látiiatók. Ez utóbbi, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő terítő forgórózsájának középpontja hasonló Ródei Julia mintarajzainak (8. kép) egyik motívumához 24 , s ugyancsak hasonlít a Báthori-terítőhöz is. A terítő középpontjába helyezett címer annyira nem hangsúlyos, hogy maga is szinte az ornamentika részévé válik. Bátiiori-címcrcs textilekből nem sok maradt fenn. Az ipolysági premontrei prépostságból került az esztergomi főszékesegyházba Sánta Báthori István nádor (1530) és felesége, Masoviai Zsófia lengyel hercegnő címerével díszített reneszánsz kazula. 25 Bátíiori István lengyel királysága idejéből a krakkói Dóm kincstára címeres selyemszövetet (miseruha töredéke, 1584 k.) őriz. 26 Érdekes azonban, hogy a Bátirori-címcr mint díszítőmotívum tovább élt az erdélyi népi hímzéseken. Ilyen szálánvarrott hímzéseket gyűjtött Arapatakon (9.kép) Csulak Magda. 27 I. Rákóczi György Brandenburgi Katalin özvegy fejedelemnévcl való elszámolásakor (1635) is szóba kendnek Báthori-címres textilek: "Régi ó selyem szőnyegek egy házra valók, Bátiioriak címere rajta (Még Báthori Gábortól maradt házöltözet ez, azért nincsen semmi közi ahoz, harmadik vagy negyedik fejedelem idejétől fogva ott áll)" - írja a fejedelem. 28 Az Estcrházy-leltárak közül az 1645-ös Inventarium említ Báthori-paplant: "Egi feier szürücn füzöt es teszt szinő dupla Tafotaval bellet Paplan, az meli Badiori István kirale volt." 29 Sajnos ezek a leírások nem azonosíthatók a fennmaradt paplannal. Később, a 18. század első felében két leltárban található olyan tétel, amely a paplanra vonatkozhat, a Bátiiori-címert azonban egyik sem emlíd. Az első, az 1725-ös Inventarium: "Egy ágyra való Coopert, a Széllé kék Atiacza a közepe vörös bársony igen Szépen virágokra arannyal, s Ezüstcl ki varrott." 30 A második a fraknói kincstár már említett, német nyelvű leltára, mely a paplant ezzel megegyező módon írja le. Arról, hogy a paplan a Bátíiori család melyik tagja számára készült, nincs adatunk. A készítés helye kétségkívül Erdély, mivel azonban a török hatás a díszítmények rendszerében és stílusán is erősen érezhető, feltételezhetjük, hogy a Báthoriak egyik udvartartásában dolgozó török himző készítette. Ugyancsak nem ismerjük az Estcriiázykincstárba kerülésének történetét. Elképzelhető, hogy a szerencsétlen sorsú Báthori Anna vitte magávan 1636-ban Esterházy Miklós kismartoni udvarába, s halála után kcriilt a nádor birtokába. Ez összeegyeztethető lenne a készítés körülbelüli időpontjával, mely a 17. század első negyedére tehető. Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony címeres kárpitja A három szélből szabott meggypiros bársonyt (10. kép) aranyozott ezüstdrót (skófium) és aranyozott ezüstfonalas himzés ékíti. 3 ' A káipit hosszúkás formája, valamint több szélből összeillesztett szabása arra enged következteüli, hogy falra aggatott kárpitként használták. Hasonló, több szélből összeállított káipitok függtek egykor Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájában is. 32 A terítő díszítésének elrendezése a hódoltságkori magyar hímzések legjellegzetesebb típusát köved. Ezeken a török kendők mintarendje érvényesül. Nevezetesen: "négy sarokminta foglal helyet, az oldalak közepén egy-egy kevésbé hangsúlyos, de az utóbbival fonnai rokonságot mutató kisebb virág nő ki a szélből, míg a terítő közepét egy különálló díszítmény, vagy felirat tölti
