Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

LÁSZLÓ Emőke: Magyar hímzett és selyemkárpitok a 16-17. századból

6. Címer a Báthori-paplanról be." 33 A magyar urihímzések asztal- és ágyterítőit, urasztalkendó'it és térítőit, keszkenőit szinte kivétel nélkül ilyen mintarendszer ékíü. Ilymódon jellegzetesen eltérnek a kor nyugateurópai térítőitől, amelyeken a peremet körbefutó folyóminta díszíü, s bár a sarokminták azokon is megtalálhatók, a terítő egész felületét többnyire szórt virágszálak díszítik (vö. például IV. Kcrcsztély aranyfonallal és selyemmel hímzett sötétvörös térítőjét 1642-ből).

34 A mintaelrendezés keled elve temiészetesen különböző változtatásokkal érvényesül. Ezen a kárpiton a sarkokba és az oldalak közepére helyezett virágbokrok egyforma nagyok, a terítő pereme is díszített, de nem a nyugaton divatos folyómintával, hanem egymás mellé sorakozó, dőlt virágos ágakkal (11. kép). E virágos ágak kétfélék. Mindkettőt három-három virág díszíü, mindkettő csigás levélből ered és két-két, kardszerű levélből ágazik ki. Megformálásuk is azonos: az alsó szár a terítő szegélyével párhuzamos, a felső csigavonalban behajlik, a középső rézsútosan kiemelkedik. A virágok azonban a két ágon különbözőek. Az egyik középvirága a Balogh Jolán által háromszirmú virágnak ne7. Forgórózsa - részlet az abafájai urasztalterítőről vezclt motívum egyik változata. Ennek "ornamentális eredete homályos, botanikai eredete meghatározhatatlan".

35 Már föltűnik a 14. századi gótikus miniaturákon, majd a velencei fametszetes könyvdíszeken és a 16. századi mintakönyvekben. Erdélyben a 17. században az aranyosmedgycsi várkastély (1630-as évek) ablakfrizén, majd a szentbenedeki kastély faragott kőajtaján, hímzéseken, festett famennyezeteken és sírköveken egyaránt megtalálható.

36 A másik középvirág a fürtös virágok egyik fajtája. Formáját tekintve leginkább a jácinthoz hasonlítható, mely ebben az időben terjedt el Magyarországon, s példáid Lippai György prímás pozsonyi kertjében 1660 körül már több fajtája nyílott. Az oldalvirágok között viola, ibolya, tulipán látiiató. A középtengelyre felépített virágbokrok kompozíciója jellegzetesen reneszánsz kompozíció. A sarkokban álló virágbokrok azonosak és az oldalak közepén állók is egyformák. A szimmetrikus virgábokor a későreneszánsz magyar hímzések egyik leggyakrabban előforduló mintája. A bokrokon a középső ág mindig egyenes, az oldalágak íveltek, vagy - mint az az erdélyi