Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)

SZILÁGYI András: Az Esterházy-gyűjtemény 15. századi ötvösművei és a Mátyás-tradíció

4. Csőrében almát tartó hollófigura. A "Mátyás serleg" fedelének öntött oromdíszc november 7-én a Száva menti táborból a király felszólítja a német birodalom rendjeit, hogy ne vessék alá magukat a császár akaratának. Óvakodjanak attól - inti ó'kct e levelében -, hogy uralkodójuknak fegyveres segítséget nyújtsanak, ezáltal ugyanis őt, Magyarország királyát, a török elleni harc feladására kényszerítenek.

13 Az üzenet nem marad hatástalan. A nürnbergi birodalmi gyűlés úgy határoz, hogy békéltető követséget küld Mátyáshoz. Ennek értelmében kerül sor a birodalmi követek - Vilmos, eichstädti püspök és további két diplomata - utazására, Mátyás 1481 februárjában, Radkersburg várában fogadja őket. A tárgyalások nem hoznak számottevő sikert, a két uralkodó ellentéteinek elsimítására a következő években a pápai diplomácia fog majd újabb erőfeszítéseket tenni. Elképzelhető azonban, hogy e követküldés mégiscsak járt némi "kézzelfogható" eredménnyel. Lehetségesnek tartjuk ugyanis, hogy ekkor került a magyar király tulajdonába - éspedig, mint a német birodalmi gyűlés ajándéka - az az impozáns nürnbergi ötvösmű, amelyet az Esterházy gyűjtemény "Mátyás serlegeként" ismerünk.

14 Az Esterházy kincstár egyik legismertebb, s legkiemelkedőbb alkotása az az aranyozott ezüstből készült kulacsalakú díszedény, amely egyszersmind a legkorábbi ötvöstárgy a nevezetes családi gyűjtemény anyagában.

15 (6. kép) A fraknói kincsek tételes összeírásai közül elsőként az 1645. évi inventárium tesz említést róla,

16 s néhány szavas, rövid leírása valamennyi későbbi műtárgy-jegyzékben megtalálható. Készíttetőjére, eredeti tulajdonosára vonatkozóan nem kapunk hírt ezekből az inventáriumokból, a kulaccsal kapcsolatban azok soha nem közölnek személynevet. Ezidőszerint egyetlen olyan írott forrást sem ismerünk, amely e jeles műalkotás keletkezésének körülményeire, illetve korai történetére fényt derítene. Ennek ellenére, az 1960-as évek két kiállítás-katalógusának, illetve az e tárlatok anyagát bemutató, ismeretterjesztő írásoknak

17 a megjelenése óta valamennyi új publikációban "Mátyás kulacs

1-néven szerepel, s a szakmai köztudat is ekként tartja számon. Úgy véljük, a művészettörténeti kutatás felettébb időszerű, sőt régóta esedékes feladata, hogy ezzel az immár közkeletűvé vált elnevezéssel, annak létjogosultságával kapcsolatban állást foglaljon. Kiindulópontként leszögezhetjük: a "Mátyás kulacs" megnevezést nem tartjuk anakronizmusnak. Korábbi kutatók - elsősorban Héjjné Détári Angéla - véleményéhez csatlakozva magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy az ötvösmű 1470 és 1480 között készült, abban az intervallumban tehát, amely hozzávetőleg azonos Mátyás uralkodásának második évtizedével. Kétségtelen az is, hogy a kulacs - elsősorban szokaüa-