Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 12. (Budapest, 1992)
SZILÁGYI András: Az Esterházy-gyűjtemény 15. századi ötvösművei és a Mátyás-tradíció
5. Trébclt, "hólyagos" díszítésű fedeles serleg. Nürnberg, XV. század vége. Musée Cluny, Párizs nul nagy mérete, tekintélyes súlya okán már megalkotása idején is kiemelkedő anyagi értéket képviselt. Indokolt tehát, ha a kutatás egy meghatározott, szűk körben, nevezetesen a korszak uralkodói - a "koronás fők" - között keresi a műtárgy megrendelőjét, illetve eredeti tulajdonosát. Ha nem jelenti is a probléma egyértelmű, "automatikus" megoldását, ám annak megközelítése, s kellő mérlegelése érdekében alapvetően fontos, hogy megnyugtató, s elfogadható választ találjunk ana a kérdésre: hol készült e nevezetes ötvösmű? Nos, e tekintetben két ellentétes nézet áll szemben egymással. A hazai kutatók egyöntetűen magyarországi munkának vélik, míg a kérdésben állási foglaló külföldi - német - szakemberek a nürnbergi ötvösművészet emlékei közé sorolják. Mindkét vélemény képviselői stíluskritikai megfontolásokra hivatkoznak, ám az előbbi szerzők érvei kevéssé meggyőzőek. Ok ugyanis analóg műtárgyként alig néhány egykorú, jelentős darabot tudnak felmutatni, ráadásul kizárólag olyan műveket, melyek cselében a magyaroszági készítés legfeljebb valószínűsíthető, de korántsem általánosan elfogadott, még kevésbé bizonyított. Ennél komolyabb, súlyosabb fenntartást kelt továbbá az az Ötletszerűség és eseücgcsség, amely az analóg művek kiválasztása terén e publikációkat jellemzi, szerzőik aggály nélkül sorolnak ide olyan darabokat, amelyek - a kulaccsal, annak részlctmotivumaival összevetve - jószerint semmiféle hasonló, s valóban releváns formai megoldást nem mutatnak. 18 Annál meggyőzőbb, e téren, a német kutatók, elsősorban Heinrich Kohlhaussen argumentációja, aki a tárgyunkról szólva hoszszan sorakoztatja fel azokat a műveket, melyek a felépítés, a karakterisztikus díszítőelemek tekintetében, vagy némely technikai sajátosságok alapján megannyi, valóban szembetűnő analógiát szolgáltatnak. 19 S e művek túlnyomó többségét - ha nem is va-