Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

ciójában. Az eredeti mítoszban azonban csak a sziklák megmozdulása szerepel, míg a belőlük felemelkedő város motívumát Maróti tette hozzá, mint a dionüszoszi káoszt legyőző apollói rendteremtés és az önálló világot teremtő művészet szimbólumát. A motívum azonban nem egyéni invenciója; Goethétől vette át, amit a már említett első vázlat bizonyít, melyen Maróti a kompozíciós séma alá a költő egyik 1827es, saját életében kiadatlan töredékét jegyezte le, eredeti német nyelven. Mi fordításban közöljük: „Képzeljük el Orpheuszt, ki midőn egy hatalmas, kietlen térséget kapott beépítésre, bölcsen kiszemelte a legalkalmasabb pontot, ahol leült, s megpendítvén lantjának életadó húrjait, tágas piacteret varázsolt maga köré. A zengő-parancsoló, nyájasan csábító hangoktól át- meg átjárt kődarabok kiszakadtak sziklatömegük egységéből, kénytelen-kelletlen szilaj mozgásba lendültek s tánc közben művészi-mesteri alakzatot öltöttek, hogy végezetül ritmikus rétegekké s falakká rendeződjenek, ahogy illik. így csatlakozhatott utca utcához! s nem volt hiány oltalmazó falakban. A hangok elzengenek, a harmónia megmarad. Egy ilyen város polgárai örök életű dallamok között járnak-kelnek. Szellemük nem lohad, tevékenységük nem lankad..."

32 A terven szereplő felirat is ezt a szöveget foglalja össze. A feliratnak azonban ellentmond a kép, melyen Orpheusz mögött csak egy szikla jelenik meg, az is mozdulatlan (ezen áll a két Orpheusz énekét hallgató állat), s nem látni az épülő várost sem, csak a pusztuló, égő Walhallát. Az ellentmondás abból keletkezett, hogy Maróti az addig nem ábrázolt témát a megszokott, régi képformával kísérelte meg megjeleníteni. A leggyakoribb típus, az „Orpheusz az állatok körében" jelenetét használta fel, amely az ókori mozaikképeknek is kizárólagos témája volt. Az eredeti sémán azonban Orpheuszt egész állatsereglet veszi körül, s csak az ókeresztény katakombafestészetben alakult ki a lerövidített változat, (pl. Priscilla-katakomba), melyen már csak két állatfigura látható. így alakja a Jó pásztoréhoz hasonlít, aki szintén egy-két bárány társaságában, énekelve jelenik meg. Maróti ezt a típust használta fel.

33 Csakhogy a szarvast és a kost nem a szokott módon, a költő két oldalára, hanem fölé, a "városépítési csodát" jelző sziklára helyezte, így azonban elszakította, emblematikusan kiemelte őket, ami új asszociációkat, a magyar nézőben a csodaszarvas legendáját, míg a keresztény hívőkben a különböző szentekhez (Hubertus, Egyed, Eustachius) kapcsolódó szarvasok emlékét idézi fel. Maróti Orpheusz képterében két másik keresztény ikonográfiái sémát is felidéz, valószínűleg tudatosan. Az állatok lábainál forrás jelenik meg, ami az örök élet forrásából ivó szarvasok képtípusára emlékeztet, s az ókereszténységtől fogva a hívőknek enyhet adó keresztség vagy az egyház jelképe volt.

34 De mivel a forrás közvetlenül Orpheusz mellett jelenik meg, olyan benyomást kelt, mintha a dalnok lantjátékára fakadna. Ez pedig a Krisztushoz, Mózeshez, Szt. Péterhez kötődő forráscsodákat idézi emlékezetünkbe. Ezen attribútumok szakralizálják Orpheuszt, s az általa szimbolizált tömegkommunikációt és tulajdonosait. A forrás feltehetően a képen ábrázolt kiapadhatatlan tömegkommunikációs hírforrásokra és a társadalmat éltető hatásukra utal.

35 Orpheusz mítoszában sok olyan legenda van, amely kapcsolatba hozható a tömegkommunikációval. A legfontosabb az, amely hozzá köti a betűvetés feltalálását, vagy amelyik nagy utazásokat - pl. egyiptomit - kapcsol nevéhez. Művészetének megnyugtató, lecsillapító hatása is össze-