Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

köthető a tévés-rádiós „szórakoztatás", „pihentetés" közhelyeivel.

36 De még inkább azok a történetek, melyek énekének hipnotikus, zsongító hatásáról, illetve mozgósító erejéről szólnak.

37 Bunuel szerint

38 a mozi a hipnotizálás egy enyhe formája. A tévének is van bódító hatása, irreális fénye szinte megbűvöli a nézőt. (Már a kifejezés; ,jól kikapcsol", jelzi, hogy valóban kiiktatja a tudati tevékenységet, a néző „elengedi magát", s hagyja magát beleringatni egy álomvilágba.) Nem véletlen, hogy Maróti tervében elrejtett néhány dionüszoszi elemet is. Az amerikai életformának van egy nagyon önfeledt, öntudatlan, felszabadult, dionüszoszi aspektusa. Ezt jól mutatja a felvonulások, parádék iránti olthatatlan vonzódásuk. New Yorkban is több tucat ilyen tömegfesztivált tartanak évente, s ezek nagy része éppen az RC előtt, a Fifth Avenue-n halad el. (Talán ezért láthatjuk Maróti művén az osztályokat is boldog menetelésben.) Maróti mitikus alakjainak egyetemessé tétele és a tömegkommunikáció univerzális szemléletéhez igazítása érdekében kiemeli héroszait eredeti kultűr-, illetve mítoszkörükből, és más mítoszokból származó attribútumokkal veszi őket körül. Ezért jelenik meg Orpheusz mögött Siegfried attribútuma, az égő Walhalla, vagy Beethoven feje fölött Prométheusz sasa. A hellén és germán mítoszt a keresztény teszi teljessé, a forrásnál megjelenő szarvasok és a kútnál ivó galambok azonos jelentést hordozó motívumával. A Walhalla a germán mitológiában az istenek és az elesett, megdicsőült hősök lelkének nyughelye. Az égő Wallialla Wagnernél az Istenek alkonyában jelenik meg, s a zeneszerző 1848 hatására kialakult mitológiájában a feudális előjogokon alapuló uralom bukását szimbolizálja. Az istenek városának, az előítéletek mentsvárának kell leomolnia ahhoz, hogy romjain újrateremtődjék az emberek városa. Az eredeti mítoszban Siegfried képviseli azt az új, félelmet nem ismerő, ezért az isteneknél is erősebb embertípust, Übermenscht, akinek küldetése a Walhallát elpusztítani. Itt Orpheusz

39 kerül helyére, az istenek pusztuló várát Maróti az ő lantjátékára felemelkedő felhőkarcolóvárossal állítja szembe, s a germán mítoszt az Újvilág internacionális lakóira vonatkoztatva, az amerikaiakat teszi meg az új emberfaj képviselőinek, akik az arisztokratikus isten-város helyén megteremtik a modern metropoliszok szabad, demokratikus rendjét.

40 Az emberben felvetődik a kérdés; hogyha a „city of harmony" Amerikára utal, vajon a Walhalla nem az I. világháborúban valóban lángbaborult és szellemi értelemben elpusztult régi európai világot jelképezi-e? Maróti műve ritka és érdekes példája annak, hogy Wagner egy nem-német birodalmi művészet ihletőjévé válik, ami természetesen alkotójának németes kelet-európai iskolázottságából is következik.

41 BEETHOVEN Maróti Beethovent Orpheuszhoz hasonlóan „aktivizált" formában, a világot irányító erők középpontjába helyezve jeleníti meg. Alakjából ugyanaz a sugárzás árad, s ugyanúgy az alkotás extázisában látható. A tragikus-romantikus művészzsenik közé tartozik ő is, akikben a magányos, csak belső hangjaira figyelő, meg nem értett művészt látták. Ezzel szemben Maróti - bár megőrzött néhány romantikus kelléket

42 - tragikus vonásait megszüntette, s a szokásos, fejét tenyerébe hajtó, magábaroskadtan ülő melankolikus pózt - (vö: Laurens: A Zene Beethoven allegóriája, é. n.) - energikus lépőmozdulattal és élénk karmozgással cserélte fel. A tartás, akárcsak Orpheusznál, de a kompozíció más figuráin is, az egyiptomi