Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

A Múlt-Jelen csoportból kiinduló mustra nyilván a rádiósugarakra és a szellemi kisugárzásra is utal. A tömegkommunikáció hordozta információnak három típusa jelenik meg szimbolikusan Maróti művén. A mwvászí-zenei, melyet a két költő-muzsikus személyesít meg. A tudományos, melyet a Bölcsesség, az Új vallás alakja, az értelmiség csoportja és a Könyvkiadás szimbolizál.

24 Míg a harmadik információtípust, a politikait, a Világsajtó jelképezi.

25 ORPHEUSZ — BEETHOVEN Orpheusz és Beethoven, az antik és modern kor kultúrhéroszaiként kerülnek egymással szembe Maróti művén. Ok a kompozíció igazi szellemi középpontjai, jelentésük messze túlmutat a konkrét zene,

26 de még a művészet fogalmán is, s általában az emberi kreativitás mindent legyőző hatalmát szimbolizálják. ORPHEUSZ Orpheusz Maróti művén az alkotás pillanatában jelenik meg. Ábrázolása eltér a szokásos típustól, ahol már az ókori vázaképeken is elhagyatott helyekre, természetbe (tengerpart vagy erdő) visszavonulva, melankolikus ülő pózban, magába görnyedten énekelve jelenik meg. Itt aktívan, lépő, szélesen gesztikuláló, cselekvő állásban látjuk, s az eredetileg belső vívódást jelképező

27 hajlott tartás - a behunyt szem jelzésével egyesítve - a koncentrációt kifejező motívummá változik. így a passzívan szemlélődő művész fogalmát Maróti aktivizálja, hatókörét kiterjeszti. Ezt jelzi az Orpheuszból kiinduló sugárzás,

28 amely az egész világon végigvonul, összekapcsolja Európát és Amerikát, s áthatja a munkások és értelmiségiek csoportjával jelzett egész társadalmat. Az ókori introvertált művésztoposz így válik a modern, aktivista, társadalomba beavatkozó művész, pontosabban az amerikai tömegkommunikátor típusává. Ez a típus jellegzetesen amerikai, az újvilági utilitarista szemlélethez igazodott képződmény, alapvetően eltér az európai arisztokratikus művészképtől. Két elengedhetetlen vonása - ami nélkül Amerikában művész nem létezhet - a professzionalizmus és bizonyos fokú kommerszialitás. Orpheusz azonban több is mint művész, s erre

29 a mellette olvasható felirat is utal: „Orpheusz játszott, s a holt kövek a harmónia városává emelkedtek". („Orpheus played - and the rocks moved - and built themselves into a city of harmony".) Ez a motívum már túlmutat a művészet apoteózisának, mindent legyőző erejének témakörén. Itt Orpheusz már egyenesen a modern város és társadalom demiurgoszaként, a felhőkarcol óvárosokat emelő-tervező utáni építőmesterként jelenik meg. Alakjával Maróti egyszerre zengheti az építészek és megbízóik dicséretét. Mindehhez az eredetileg nagyon is öszszetett Orpheusz-képből az apollói vonásokat emeli ki,

30 Orpheusznak ugyanis az antik hagyományban kettős arca van,

31 az egyik Apolló, a másik Dionüszosz felé fordul. Az elterjedtebb hagyomány Dionüszoszhoz kapcsolja, s valóban hozzá köti tragikus halála, Euridiké iránti szenvedélyes szerelme, pokoljárása és az egész természetet megbabonázni képes varázsereje. Apollóhoz művészetének harmóniát, békét teremtő jellege kapcsolja. A mítosz szerint ugyanis képes volt megszelídíteni a vadállatokat és a gonosz embereket, dalára köré sereglettek az állatok, bárány és farkas kibékülten, együtt hallgatták énekét, hatására még a platánok sem szórtak árnyékot a mezei virágra, mi több, az Olümposz fái és virágai is megmozdultak. Maróti ez utóbbi elemet használta fel Orpheusz- interpréta-