Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

STURCZ János: Maróti Géza pályaműve a Rockefeller Centerhez

MÓN —KORUNK Nem véletlen, hogy Maróti éppen a gyermek figuráját helyezte műve középpontjába, hiszen az a klasszikus szimbolikában mindig is a misztikus centrum jelképe volt. Alakja a tradicionális ikonográfiában három dolgot jelenthet.

20 Egyrészt hírvivő, (pl. a keresztény ikonográfia angyalaként), másrészt tudásszimbólum,

21 harmadrészt a misztikus centrum, a mindig újraéledő fiatal erő jelképe. Mindhárom jelentés jól kapcsolható a tömegkommunikáció fogalmához, utalhat a modern társadalom misztikus centrumára, az egészét éltető információs vérkeringésre. Az Aión és a Korunk összekapcsolása a múlt és a jelen egységére, a kontinuitás fontosságára utalhat. Valószínűleg ezt szimbolizálja a két figura végtagjainak érdekes, körformát bezáró összefonódása. Az együttes a múltban felhalmozott, a jelen által aktívan formált és a tömegkommunikációval terjesztett tudást jelképezi, melynek jótékony hatása az alatta elhelyezkedőkön ellenőrizhető. (A múlt és a jelen különböző ontológiai státuszára az ébrenlét és álom motívuma utal; míg a Jelen ébren-aktívan létezik, a Múlt csak passzívan, szunnyadva „van jelen".)

22 A tradicionális ikonográfiában a gyermeket azonban sohasem használják a jelen szimbólumaként, mint ahogy fiatal nőalakot sem a múlt allegorizálására. A gyermek a hagyományos ábrázolásokon a jövőt testesíti meg, s együtt jelenik meg a múltat képviselő öregemberrel. Maróti szimbólumhasználatával optimista módon megelőlegezi a jövőt, megfiatalítja a múltat, a jelent csak kezdetnek tekinti. így szimbolikusan felgyorsítja az időt, s ez jól megfelel a tömegkommunikáció felgyorsult híráramlásának és az általa közvetített eufórikus haladáshitnek.

23 15. Az értelmiség és a felfedezők, a Bölcsesség alakjával. Tervrészlet.