Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon

a helye az Európaiak vadászata című képnek is. Az ábrázolásmód a kínai hagyományon, mégpedig a magas művészet hagyományain alapszik, de nemcsak a környezet rajzában és a tárgyi részletekben, hanem a képalkotásban és a térszemléletben is megjelennek az idegen hatások. A család felemelkedését jósló mágikus kép kompozíciójának szervetlensége igazában kvalitásbeli probléma, az enyészpontos vonalpcrspektíva alkalmazására tett kísérletek (Barackünnep, A család felemelkedését jósló mágikus kép; Tou Er-tun elfogatása) azonban már idegen minták tudatos követésének szándékáról vallanak. Az istenábrázolások szigorú tengelyes szimmetriája a témák gazdagodásával tűnik cl, de a színpadi jelenetek tájba komponálása vagy hátterük zsánerképszerű kidolgozása már a hagyomány gyengülését jelzi, és tág teret ad a mesterek elbeszélő kedvének, így tudjuk meg, milyen volt egy modern iskola udvara, s hogy ott is lehetett színielőadás (Tou Er-tun elfogatása), milyen házat tartottak korszerűnek (A modem gazdagság kincsei). Ugyanennek köszönhetjük a környezetrajz számtalan részletét, amelyek a valóság változásáról árulkodnak: van, ahol a férfiak copfja után már a fiúgyerekek csimbókját is lenyírták (Bőséget és nagy családot jósló mágikus kép), látjuk, hogyan öltöztek modern és elegáns hölgyek és urak, korszerű iskolába járó gyerekek (A modem gazdagság kincsei; Bőséget és nagy családot jósló mágikus kép; A család felemelkedését jósló mágikus kép), látjuk a modern technika megjelenését,

65 de még a gazdag külföldieket is — mégpedig a jórészt hagyományos funkciójú és a hagyományos világhoz tartozó újévi képeken. A mágikus jelképek alkalmazása mindig sajátja volt a kínai díszítőművészetnek is. A képeinkre jellemző zsúfoltságuk és egymásbamosódásuk azonban már ennek az időnek a sajátja: a fentebb említett takarékos megoldások, a hiedelemvilág különböző rétegeinek összeolvadása a hagyományos életfonna fokozatos bomlásával függ össze. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy ez a szétesőben lévő világkép elemeiben még nagyonis élő: az újévi képeket továbbra is használják, az istenábrázolást (A Házitűzhely Istenét feleségével) nem lehet kidobni, és például egy gyermek kezében újévi képen nem lehet a gyászra emlékeztető fehérsávos zászló. A mágikus elemek közölt meg kell említeni az újévi képek feliratait is, amelyek nem elsősorban a néző tájékoztatására készültek egy nagyobbrészt írástudatlan társadalomban, hanem a képek mágikus erejét voltak hivatva erősíteni. Ez nemcsak akkor igaz, amikor a felirat egyszerűen helyettesíti az istenség ábrázolását (Minden Lelkek Urának oltára), hanem a mágikus jelképek megnevezése (Bőséges gyermekáldást jósló mágikus kép: sárkány és főnix) és a szójátékok (például a Páros szerencseistenck) esetében is. Sőt, mivel az írásnak mágikus erőt tulajdonítottak, a kép felirata minden esetben a ráfestett szimbólumok számát gyarapította, tehát hozzájárult a kép értékéhez (ezért ritkább a teljesen felirat nélküli kép). A képek legrégibb funkcióját az istenábrázolások mutatják. A mágikus jelképek — eredeti formáikkal, a különféle amulettekkel együtt — szintén jóval régebbiek, mint az újévi képek elterjedése. Képeink korában már rég elterjedtek az elbeszélő jellegű ábrázolások is, de ezek többségén is fölös számban jelennek meg a mágikus jelképek (pl. Mesés jelenet kilenc szereplővel), mutatva a képek használatának hagyományos célját. Ezen belül azonban már erősödni látszik a díszítő funkció is, erre vall a tematika gyarapodása mellett a dekorativitásra való törekvés (korántsem mindig arányban a művészi megformálással). Érdekes módon az újévi képek új funk-