Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon
dójának megjelenését legkorábbi képünk képviseli, a Császári születésnap, amelyik témájában és a magas művészeti mintaképhez közvetlenül kötődő megformálásában a jangliucsingi hagyomány igazi megtestesítője. Azért válhatott újévi képpé, mert a császári özvegy propagálni kívánta születésnapjának és ünnepségeinek országos jelentőségét. 66 Huszonöt évvel később a Cseli Tartományi Oktatásügyi Hivatal munkatársai hozzá hasonlóan pontosan tudták, mire való egy újévi kép és miként használják, ezért rendelték meg a Ji-hing-ho fametsző műhelytől és a fengtaji nyomdától A modem gazdagság kincseit. Más oldalról megközelítve az újévi képek szerepét, láthattuk, hogy — a rítusokkal összhangban — eredetileg a hagyomány elemcinek természetes, spontán továbbörökítését szolgálták, és a jórészt írástudatlan társadalomban fontos szerepük volt. Az elemzett képek valamelyes betekintést adtak ebbe a folyamatba, és azt is érthetővé teszik, hogy a képek alkotói hasonlóképpen természetes módon — valójában a hagyomány szellemében és a folklór jellemző hajlékonyságával — reflektálnak a környező világ változásaira: annak elemeit is belekomponálják műveikbe. így érthető, hogy nem volt szükség magas állami megrendelésre ahhoz, hogy A család felemelkedését jósló mágikus kép a maga suta módján szintén a modernizálás propagandáját szolgálja: a képen a gazdag családot, amely otthonában színházat (rítust) játszik, a hagyományos gazdagság kincsei veszik körül, és „betű szerint" jeleníti meg a címben szereplő jókívánságot. E kimutatható hagyomány nélküli szólást ugyanolyan mágikus erővel ruházza fel, mint a hagyománybeli jelképek többségét, viszont a család négy fia közül három félig idegen ruhát visel, és ami ennél sokkal fontosabb, a karrier igéretét már az európai ruhás orvos alakjában fogalmazza meg, vagyis konkrét programot ajánl egy értelmiségi számára a modernizáció személyes útjához. Képeink színvilágában a Minden Lelkek Urának oltára a leginkább régies, de már azon is félreismerhetetlen a vegyi úton előállított (többnyire importált) festékek, a kínai ízléstől ugyan nem idegen, mégis túlságosan ragyogó színek használata. Az előállítás technikája — egy kivétellel — a hagyományos színes fametszetkészítés, kézi festéssel kombinálva a Jangliucsingre jellemző módon. A festés gondossága is erősen eltérő, nemcsak a kompozíciók minősége: az igényes, kidolgozott darabok (pl. Páros szerencscislenck; Bőséges gyermekáldást jósló mágikus kép) mellett vannak clnagyoltabbak is. Végül anyagunk a technika modernizálására is ad példát: a Bőséget és nagy családot jósló mágikus kép rajzát kőnyomatos eljárással állították elő. 67 Színezése viszont a régi módon, kézi festéssel készült. Az arcokat is hagyományos módon, fehérrel külön alapozták, s a fehér alapon áttetsző rajz nyomán ugyanúgy festették finom ecsetvonásokkal a szemet, szájat, szemöldököt, mint a fanyomaloknál. Századunk második évtizedében tehát még a szétesőben lévő hagyomány ereje is nagyon nagy: az új nyomtatási technikát, mely a kép előállításának csak egyik, ámbár döntő eleme — az új témákhoz, motívumokhoz hasonlóan — még képes integrálni a hagyományos elemek közé.
