Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)

FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon

Jelzése: Po-ji-lin / csu zsen szie kao (Mindennemű Művészetek Ligete = Po-jilin Műhely. A gazda tervezte) Technikája: litográfia (két tábláról nyomták); kézi festés: halványsárga, tört narancs, világosbarna, rózsaszín, lilásrózsaszín, lila, kék, halványzöld, zöldeskék színnel, fehérrel, feketével (a színárnyalatok visszafogottak; az arcok részleteit a többi képhez hasonlóan finom ecsetvonásokkal, fehér alapra festették). Állapota: vékony, szürkés papírja gyűrött, (széle és közepe a hajtásoknál) töredezett, rongyos; festéke a hölgyek arcán megbarnult. Tárgya: a képmező jobbfclében úrhölgy áll a vízparton, virágmintás köntösben és nadrágban, kontyosán, elkötött lábán kicsi, hegyes papuccsal, balkezében legyezővel.''

0 Kísérőjének (szolgálójának) öltözete egyszerűbb, lába nagyobb. Balkezében úrnőjééhez hasonló legyezőt, jobbjában kinyílt lótuszvirágot tart. Középütt korhadt öreg fűzfatönkből két fiatal fűzfa törzse nő ki, lombjuk a kép felső széléig ér. Baloldalt a vízen lótuszlevelek és virágok lebegnek, és egy jókora dézsában három kövér kisfiú csónakázik a part felé. Az elöl álló — rövid mellényfélébcn — egy halat tart maga elé, a mezítelen középső a csónakban guggolva lótusztermést emel ki a vízből, a harmadik — kötényben — csáklyával kormányozza a csónakot. A gyerekek haja egészen rövidre nyírt (de nincsen csimbókjuk). Értelmezése: A három kövér kisfiú és a sokmagvú lótusztermés bőséges gyermekáldást kíván, a hal (és a hölgy pompás öltözete) gazdagságot, a fűzfa, amely a tavasz jelképe is, hosszú életet. A képpel és szójátékkal kifejezett jókívánságot hasonló eszközökkel megerősíti a lótuszvirág ábrázolása (lótusz = lien / lien = folyamatosan). (V.o. EBERHARD: 183—184. old.; WILLIAMS 255—258. old.). 10. Mesés jelenei kilenc szereplővel Színes fametszet, kézzel utánafestve. Észak-Kína. XX. század tízes évei. Ltsz.: 89.45.1