Vadas József (szerk.): Ars Decorativa 11. (Budapest, 1991)
FERENCZY Mária: A modernizáció megjelenése a századeleji kínai ábrázolásokon
Párhuzamai (a téma és a szójáték variációi): CHPP 1988: 43. sz.; UNTERRIEDER: 58. old. 10. MESÉS JELENET KILENC SZEREPLŐVEL Leltári száma: 89.45.1 Mérete: 61 x 105 cm Címe: A víz elborítja Csungkuant (Sui jen Csung-kuan). Jelzése nincsen. Technikája: dúcnyomás fekete, szürke, sötétzöld, sárga és narancsszínnel; kézi festés világos-, sötét- és szürkészöld, rózsaszín, vörös, halvány- és sötétkék és lila színnel, fehérrel, feketével. Az arcok festése igen finom, a víz és az ég árnyalt, nagy felülete hasonlóképp finom munka, egyes nagy színfoltokat viszont gondatlanul hordtak fel, a vízen a fehérrel jelzett hullámtarajok szintén elnagyoltak. Állapota: vékony, sárgás papírja gyűrött, széle rongyos. Tárgya: a kép előterében és közepén széles vízfelület. Jobboldalt szürke várfal emelkedik ki belőle, fogas-lőréses pártázattál, középen szögekkel kivert sárga-zöld kapuval (rajta két szörnyfejes kopogtató), fölötte felirat: Csung-kuan-cs'eng. A fal mögül derékig látszik ki a három védő: bajuszos-szakállas férfi (Huang Cung-ping), behajlított jobbját feje fölé emelve; jobbján fácántollas fejékű hölgy (Nien Jüc-fan/?/), balján leeresztett hajú iíjú (Wei Pao-t'ung). Hátuk mögött színesre festett pavilon, kettős cseréptetővel (sem a személyekkel, sem a bástyafallal nem méretarányos). Az előtérben a fodrozódó vízen érkeznck-sorakoznak a vízi lények (balról jobbra): egy ifjú tarisznyarák-harcos tüskés buzogánnyal; mellette fácántollas fejékű hölgy (Huang Kiao-niang), két keskenypengéjű karddal, hátasállata egy lilaszőrű k'i-lin; 41 középütt másik fácántollas fejékű hölgy (Li Szien-niang), szélespengéjű karddal, egy vörös-kékszőrű k'i-lin hátán; mellette a harmadik fácántollas fejékű hölgy (C'ing Jüan-szien) egy hatalmas, hosszúbajuszú hal hátán, jobbjában heggyel lefelé hosszúnyelű kézifegyver, balját táncmozdulattal emeli magasra, egyik fácántollát fogva. Mellette gyöngykagyló-amazon, jobbjában karddal. A zárt kapu előtt még egy nagy csiga háza, a jobbszélen egy hatalmas homár. A víz túlsó partján dombok, előterükben házak, torony, bambuszliget, fák, emeletes pavilonok, fűzfa és tanya; baloldalt gomolygó szürke felhőből egy személy emelkedik ki (Kin tao seng mu), jobbjában aranyszínű szerencsejogar (zsu-ji), balkézzel a többiek közé dobta varázseszközét, egy lángoló zöld gyöngyöt, amely kacskaringós füstfclhőbcn repül a kép közepe felé. Értelmezése: a jelenet forrása a késői vulgáris irodalmi hagyományhoz tartozó történetek, mesés regények egyike. 12 Az ábrázolás természetes tájba komponálja emberalakjait és csodalényeit vagyis mesefiguráit, akiket kivétel nélkül színpadi ruhába öltöztet. (Ez közelebbi adatok nélkül is elárulja, hogy ennek a történetnek mesemondói és színpadi változatai egyaránt lehettek.) A megjelenítésben a színházra utaló elemeknek fontos szerep jutott: a látványosság fokozásán túl a képek így a színház ünnepi világát, magát az ünnepet vitték a házakhoz. — Emellett a kép a jelenet tartalmával nem feltétlenül ismerős kínai vásárló számára is vonzó: fölös bőséget jelképez/jósol rajta a hal, gyermekáldást a k'i-lin, hosszú életet a fűzfa, barátokat a bambusz és kincseket a gyöngy. Párhuzama egyelőre előttem nem ismeretes. Hasonló fölfogású kép (mesés színjátékjelenet természetes tájban) pl. CHPP 1988:. 129. és 144.sz.; ELIASBERG: 29.old. (6.SZ.); KNK 1987: 69.old. (47.sz.), 35.old. (19.SZ. — hasonló vízi lényekkel).
