Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)
SÁRMÁNY Ilona: A deszkabútor-stílus Bécsben és Budapesten a századfordulón
művészeti Múzeum karácsonyi kiállításáról írva már felismeri a lokális bécsi stílustendenciákat, de egyben fájlalja az ottani magyar vásárlásokat. 17 Ugyanebben az esztendőben Lyka Károly ismertette azt a nevezetes pályázatot, amelyet a munkásember otthonának tervezésére írtak ki Bécsben, 18 és magyarul is publikálták Hevesi Lajos fontos cikkét, ,,A modern szék"-et. 19 Lassan azonban a hang visszafogottabbá vált; egyre kevesebb elismerés éri a bécsi szecesszió iparművészetét, és megszaporodnak a konkurenciát panaszló megjegyzések. Egy figyelemre méltó kritikai érv merül fel Fittler Kamuinak az ausztriai ipariskolák kiállításáról írt cikkében: az osztrák iparművészetből hiányzik a „nemzeti vonatkozás", s ráüti a negatív bélyeget: kozmopolita stílus. 20 Azzal párhuzamosan, hogy a bécsi szecesszión belül Josef Hoffmann kialakítja a par excellence fekete-fehér kocka stílust, olyannyira eltűnnek a Bécsről írt cikkek, hogy 1903-tól a Magyar Iparművészet hasábjain egyetlen szó sem hangzik el a Wiener Werkstätte tevékenységéről vagy a ,, Secession" kiállításairól. Meggyőzőnek tűnik erre az a magyarázat, hogy amennyiben Budapest iparművészete Bécs mellett — a Monarchián belül — szóhoz kívánt jutni, mindenképpen különbözőnek, mi több gyökeresen másnak kellett lennie. A probléma azonban nemcsak e szándék tudatosításának szintjén vetődött fel. Bécs szorongató közelsége valóban közvetve, de negatívan befolyásolta Budapestet, amikor az saját, egyéni modern művészeti stílust kívánt kialakítani. A nemzetközi iparművészetti kiállításokra küldött reprezentatív magyar kézműipari tárgyaknak pregnánsan magyaroknak kellett lenniük azaz inkább minden másnak, csak nem bécsi jellegűnek. 1900-tól, tehát éppen az erőteljes helyi bécsi stílus megszületésétől kezdve a vezető budapesti iparművészeti orgánumok és elméleti képviselőik következetesen megpróbálták Bécs hatását kiküszöbölni. Természetesen vannak a tárgyi anyagban kivételek, Bécs hatása alatt született formák, de ezek nem érdemelték ki a kortársak tetszését, az irányadók támogatását. 21 A bécsi iparművészettel szemben elzárkózó, tudatosan alkalmazott, kultúrpolitikai meggondolás alapján támogatott és a kultúra nemzeti jellegét hangsúlyozó attitűd mellett olyan fontos belső szerkezeti különbségek is voltak a bécsi és a magyar szecessziós művészeti mozgalomban, (pl. az iparművészeti ágazatok más-más aránya az összesített tevékenységen belül, vagy a mecenatúrán belüli más-más ízlésű társadalmi rétegek stb.), melyek valószínűleg eleve más irányba fejlesztették a két ország bútorművészetét. 22 „1900 után Bécsben lassan eltűnik a bútortervezésből az olcsó és egyszerű deszka használata. A deszka stílusú bútornak nem volt nagy közönségsikere, többnyire művészkollégák és egy nagyon szűk polgári megrendelő réteg tudott a mögötte rejlő új értékrenddel azonosulni, mely a külső látványossággal szemben a belső (formai-asszociatív S. I.) értékeket részesítette előnyben." 23 A bécsi enteriőrök további fejlődésére Otto Wagner volt a legnagyobb hatással, továbbá tanítványa, Josef Hoffmann, Kolo Moser és kettejük tanítványi köre a bécsi Iparművészeti Főiskolán. Bár Julius Meier-Graefe már az 1900as párizsi világkiállítás osztrák anyagát látva kijelentette, hogy „a semmiből egy új bécsi stílus született", 24 valójában csak 1900 után kristályosodott ott ki a szeceszszió sajátos helyi változata, melyet a szigorú és következetes geometrizmus jellemzett. A stílus lényegi formateremtő elveit Otto Wagner már korábban kidolgozta: az anyag, a forma, a funkció követelményeit
