Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)
SZILÁGYI András: Ignaz Wilhelm Dermer ötvösmüvei Magyarországon
dalmi és zeneművek — egyebek között iskoladrámák, sőt korai operák — központi témájaként is megjelenik; ezek kiadása, illetve színrevitele nyilvánvalóan világos állásfoglalást jelez a Habsburg-dinasztia érdekei, politikája mellett. 1 '' A Rudolf legenda, mint említettük, nem tartozott, a barokk kor széles körben elterjedt ábrázolási témái közé; Pigler Andor alapvető kézikönyve a 17—18. századból mindössze hét ilyen tárgyú alkotást említ. 1 "' Érdemes megjegyeznünk azonban, hogy e művek köre további öt példával bővíthető. Közülük a német-alföldi Gerrit Claesz Bleker táblaképe a legkorábbi (1628). ez antik öltözetű harcos képében jeleníti meg Rudolfot." 1 1690 és 1697 között készül a Sternberg grófok Prága melletti Trójakastélyának freskódíszítése, Abraham és Isaac Godin, antwerpeni festők munkája. A kastély dísztermének falképsorozata I. Lipót és a Habsburg-dinasztia apoteózisát ábrázolja; itt az oldalfalak jelenetei között Szent Lipót alakja, valamint Habsburg Rudolf legendája egyaránt helyet kapott. 17 A kremsmünsteri bencés apátság dísztermének (Kaisersaal) oldalfalait a Habsburg-dinasztiából származó tizenöt német-római császár ideálportréja — Martin Altomonte freskói 1721-ből — díszíti. Itt, Rudolf alakjának hátterében legendás tettének ábrázolása is látható. 18 Végül a bambergi Neue Residenz Kaisersaalját díszítő freskósorozat egyik ábrázolására — Melchior Steidl műve 1709-ből — valamint Georg Philipp Rugendas rézmetszetére hívjuk fel a figyelmet, amely Ignaz von Tannenberg-tézisalapját illusztrálja (11. kép), s Bécsben készült 1727-ben. I! » E lapon a legenda részletező bemutatását ugyancsak a Habsburg uralkodók, azaz Rudolf utódainak képmásai övezik. A kompozíció felett három oválisba foglalt portré tűnik fel: középütt, a többinél valamivel nagyobb léptékben, az akkor uralkodó VI. Károly császár képmása, ezt két elődjének, I. Lipótnak és I. Józsefnek az arcképe fogja közre. Az ábrázolás célzatos, s a központi jelenet jobb oldali figuráinak testtartása, gesztusai, valamint a terjedelmes latin feliratok szövege által sugallt üzenete egyértelmű: császár, VI. Károly, az őseitől örökölt, s a közvetlen elődeinek szellemében gyakorolt kegyesség méltó letéteményese; a kompozíció az ő uralmának eszmei-ideológiai alátámasztása a képi megjelenítés sajátos eszközeivel. A felsorolt példák többségének esetében a Rudolf-legenda ábrázolása sajátos jelentéstartalommal, a császári hatalomnak, a Habsburg-dinasztia uralmának legitimációjára célzó világos utalással telítődik. Vajon a témának a győri monstrancián megjelenő ábrázolása magában rejti-e egy hasonló értelmezés lehetőségét? Ebben az összefüggésben az ötvösmű ornamentális díszítményének egy hangsúlyos elemére, az ostyatartó felett látható, drágakövekkel kirakott koronára hívjuk fel a figyelmet. Ennek a szokásosnál nagyobb léptékű ornamensnek itt nem csupán hagyományos, elsődlegesen dekoratív szerepe van; alakja, megformálása a Habsburgok birodalmi koronájáéra emlékeztet, így nyilvánvalóan s félreérthetetlenül annak képzetét idézi. A monstrancia különböző, egymásra utaló figurális és dekoratív motívumai ily módon egységes, összefüggő ikonográfiái programot valósítanak meg. E programba szervesen illeszkedik a talp hátoldalán látható, Szent Lipót apoteózisát ábrázoló jelenet is. Lipót ugyanis, mint említettük, az osztrák tartományokban a 13. századig uralkodó Babenberg-dinasztia tagja volt. A Habsburgok, hogy a szerzett dominiumok feletti hatalmuk jogszerűségét hangsúlyozzák, kezdettől fogva sűrűn és előszeretettel hivatkoztak a Babenbergörökségre vagyis arra, hogy e kihalt dinasztiának ők a törvény szerinti, legitim
