Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

Borsi Sándorné (1912—1986)

dr. BORSI SÁNDORNÉ „MÁRGA" (1912—1986) Több mint négy évtizeden keresztül volt az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátora, az európai és kis-ázsiai textilművészet s főként a keleti szőnyegek kitűnő szakembere. Hallatlan kézügyessége, találékonysága, precizitása, művészi érzéke és szorgalma teremtette meg ezt a szakmát és hivatást hazánkban. Közvetlenül a II. világháború után, 1945 őszén került a múzeumba. Ahhoz a generációhoz tartozott, akik átéltek két világháborút, s viselték azok súlyos következményeit. Édesapja elesett az első világháborúban, s három gyermekét egyedül nevelő édesanyja megsegítésére már igen fiatalon dolgozni kezdett Kiss Béla és Jenő gobelin és szőnyegjavító műhelyében. A múzeumi gyűjtemény azonban ennél sokkal szélesebb körű volt, hiszen a szőnyegek és gobelinek mellett viseletek, szövetek, hímzések, csipkék kerültek a keze alá. Tudjuk, hogy a textilrestaurátor szakma Nyugat-Európában is csak a háborút követő nehéz években kezdett kialakulni, itthon azonban az anyaghiány, a feltehetően hasonló problémákkal küszködő külföldi szakemberekkel való érintkezés lehetetlensége még nehezebbé tette ezt a munkát. Ilyen körülmények között kezdett neki — sok egyéb feladat mellett — a romok alól kiemelt Esterházy-gyűjtemény 16—17. századi viseletanyagának restaurálásához. E páratlan együttes megmentése neki köszönhető. S neki köszönjük mindannyian — restaurátorok, muzeológusok — akik a későbbi évek során a textilgyűjteménybe kerültünk, hogy lelkesedésével, szakértelmével megtanított minket a gyűjtemény kezelésére, megóvására. De nemcsak közvetlen kollégáinak segített, hanem tanított a Képzőművészeti Főiskola restaurátor szakán is, s mindig segítségére volt a hozzáforduló, más intézményekben dolgozó restaurátoroknak is. Sokrétű munkája mellett kevés ideje maradt a munkák publikálására, emlékét azonban őrzik tanítványai, s őrzik világviszonylatban is kiemelkedő restaurálásai. (László Emőke) FRAU MARGIT BORSI „MÁRGA" (1912—1986) Mehr als vier Jahrzehnte war sie die Textilrestauratorin des Budapester Museums für Kunstgewerbe. Ausgezeichnete Expertin der europäischen und kleinasiatischen Textilkunst, besonders bewandt im Restaurieren der Orientteppiche. Ihre ausserordentliche Handgeschicklichkeit, Erfindungsgabe, Präzisität, der Kunstsinn und Fleiss schufen in unserem Lande dieses Fach und diese Berufung. Unmittelbar nach dem Zweiten Weltkrieg im Herbst 1945 kam sie in das Museum für Kunstgewerbe. Sie gehörte zu jener Generation, die die zwei Weltkriege überlebt und von deren Nachteile viel gelitten hat. Der Vater im Ersten Weltkrieg gefallen, die Mutter mit drei Kindern alleingeblieben, war Marga um die Mutter zu helfen gezwungen die Arbeit sehr zeitig zu beginnen in der Gobelin- und Teppichreparatur-Werkstatt von Béla und Jenő Kiss, doch die Sammlung des Museums war weitgehend mannigfaltiger gewesen, da neben Teppichen und Gobelins auch Trachten, Gewebe, Stickereien, Spitzen unter ihre geschickten Finger kamen. Wir wissen, dass sich das Fach vom Textilrestaurieren auch in Westeuropa erst in den schweren Nachkriegszeiten zu entfalten begann, in Ungarn aber der Materialmangel und die Unmöglichkeit des Kontaktes mit den vermutlich ähnlichen Problemen kämpfenden ausländischen Fachleuten führten zu noch schwierigeren