Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

Horváth Vera (1926—1986)

Arbeitsumständen. Bei so gestalteten Din­gen begann sie — neben sonstigen Aufga­ben — die aus Trümmern herausgehobe­nen Bekleidungsstücke aus dem 16—17. Jahrhundert der Esterházy-Sammlung zu restaurieren. Ihr verdanken wir die Ret­tung dieser einmalig schönen Kollektion, und ebenso sagen wir alle Dank — wir Restauratoren, Museologen — die im Lau­fe der folgenden Jahre in die Textilsamm­lung kamen, dass sie uns mit ihrem Enthu­siasmus, Sachverständnis, das Umgehen und die Beschützung der Sammlung bei­gebracht hatte. Sie war aber nicht nur den unmittelbaren Kollegen behilflich, neben dem Unterrichten in der Hochschule für bildende Künste am Restauratorenfach, war sie immer hilfsbereit auch zu denen, die sich an sie wandten wenn sie auch in einem anderen Institut gearbeitet hatten. Wegen der vielfältigen Arbeit blieb ihr wenig Zeit den Erfolg dieser zu publi­zieren. Ihr Andenken wird doch in Gefüh­len von ihren Schülern und in den im Weltausmass hervorragenden wiederherge­stellten Kunstschätzen ewig leben. (Emőke László) HORVÁTH VERA (1926—1986) A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum tudományos főmunkatársától bú­csúzunk, a kiváló szakembernek és a nagy­szerű embernek, kollégának és barátnak kijáró részvéttel. Művészettörténészi diplomáját 1955­ben szerezte az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem Bölcsészettudományi Karán. Az Iparművészeti Múzeumban kezdte el mun­káját, előbb a Textil Osztályon, majd a Nyilvántartás vezetőjeként dolgozott: a múzeum első nagy tárgy revíziójának egyik szervezője és lebonyolítója volt. 1966-ban vette gondozásába a gazdátlanul maradt indiai gyűjteményt a Hopp Múzeumban. Ezt a számára új és komoly stúdiumokat igénylő feladatot példás szorgalommal és egyre mélyülő tárgyszeretettel látta el. El­ső publikációi a magyar és az európai ipar­művészet tárgyköréből szóltak, 1966-ban azonban már közölte első cikkét a Hopp Múzeum egyik indiai textiljéről. Ezeket az írásokat aztán követték az indiai műtár­gyakról, elsősorban a textilekről és a plasz­tikákról írott beszámolói, és 1968-ban dok­tori disszertációja, az indus völgyi kultúrá­ról, majd stúdiumai elmélyülésével az ösz­szefoglaló jellegű munkák. Ezek létrejötté­ben fontos szerepük volt a helyszínen vég­zett kutatásoknak: 1970-ben Mongóliában járt, ez az út a tibeti-mongóliai lamaista művészet tanulmányozásában volt számára hasznos. Még fontosabb volt 1973-ban az indiai tanulmányút, amely voltaképp vég­ső indítást adott legfontosabb munkájá­nak, a „Görög istenek Indiában — Gand­hára művészete" c. monográfiájának (Aka­démiai Kiadó, 1977.), amely a Hopp Mú­zeum igen értékes anyagából kiindulva (előzménye az Acta Orientalia-ban 1972­ben megjelent tanulmánya) rendkívül

Next

/
Thumbnails
Contents