Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 14. Budapest, 1975)

szerencsés körülmény, hogy a sírok néhány kivétellel bolygatatlanok voltak (Cs. SÓS, 1973/a). Ami az avarkori temető datálását illeti, a régész eddigi megfigyeléseit öszszegezve megállapította, hogy a területet temetkezésre a VII. sz. első felében bizonyosan használták, az alsó és a felső határ azonban még pontosabb megállapításra szorul. Datálási szempontból az avarkori síroktól teljesen függetlenek az urna-sírok, melyeket később temettek rá ezekre. Az urna-temető anyaga részben publikált (Cs. Sós, 1973/b. ). A rítust illetően a pókaszepetki temető a kora-avarkori temetők azon csoportjába sorolható, melyet a kelet-nyugat tájolású, koporsónélküli, csontvázas aknasírok jellemeznek. Fontos eltérések viszont, hogy a pókaszepetki kora-avarkori temetőben néhány birituális, ill. hamvasztásos sír is jelentkezett. Az összesen 17 lovas temetkezés közül 1 sír tartható "lovas sírnak", a többi sírban ugyanis a lovat külön gödörben helyezték. Ezek a lovak fegyveres férfi sírokhoz tartoztak (SOS, 1 973/a). Az ásatás területére vonatkozó régészeti leletek a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, a dokumentációs anyag a Nemzeti Múzeum Adattárában, a csontvázanyag a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában találhatók. A CSONTANYAG ÉS VIZSGALATA Antropológiai vizsgálatra 205 sír csontanyaga állt rendelkezésemre. Az ásatás folyamán eredetileg ugyan 248 sírt tártak fel, azonban egyrészt nem minden sírban volt csontváz, másrészt pedig több sírból porózus csontok kerültek elő, végül pedig a több évig folyó ásatás során elkeveredések is előfordultak. A 205 sír csontanyaga teljes mértékben reprezentálja a pókaszepetki avarkori temetőt. A rendelkezésre álló csontanyag megtartása elég jó (lásd 1. táblázat). A mérhető felnőtt és iuvenilis csontvázak száma 59, a nem mérhetőké 54, tehát nagyjában fele-fele. A 92 infans koponya egyike sem volt mérhető, de ez a felnőtt csontvázak értékelését nem befolyásolja.