Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
2010. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 megmaradásunk biztosításáért. Gr.Wass Albert egy kijelentése szerint, népünknek nemcsak hősi halottakra, hanem - főleg a mostani helyzetben - olyan emberekre van szüksége, akik hősökként tudtak (tudnak) élni. Egy ilyen emberről szeretnénk ez alkalommal megemlékezni, kinek hamvai a kolozsvári temetőben, a híres házson- gárdi sírkertben nyugszanak. "Kolozsváron öt vallásfelekezet van - de csak egy temető" írta Széchenyi gróf 1821-ben. Ebben a temetőben számtalan nagy ember alussza örök álmát, akik közül sokan tevékenyen vették ki részüket Erdély politikai, gazdasági és művészeti életében. Hősökként éltek tovább és életük folyamán nem szűntek meg alkotni, dolgozni a magyarságért. Ezek közül a hősi egyéniségek közül egyet emelünk ki: PAGET JÁNOS-t. Tesszük ezt azért, mert Paget János, bár Angliában, angolnak született, de erdélyi szabadságharcos, magyar földesúr és kiváló mezőgazdász lett. Erdélyi magyarként élte le élete nagyrészét és akként is halt meg. John Paget 1808 április 18-án látta meg a napvilágot, Anglia szívében, Leicestershire - Thorpe Satchvilleben. Orvosnak készült és az edinburghi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Tudásszomjtól vezetve Európába utazott, ahol az ottani fővárosok egyetemein igyekezett ismereteit bővíteni. így ismerkedett meg Paget 1835-ben, Rómában, az éppen ott tartózkodó, válófélben levő erdélyi nagyasz- szonnyal, a rendkívüli műveltséggel rendelkező, gyönyörüszép báró Bánffy Lászlóné született Wesselényi Polixéniával. A két csiszolt elméjű, ragyogó szellemiségű ember szoros barátságot kötött, melyből 1837-ben házasság lett. Paget János, felesége kedvéért beutazta egész nagy Magyarországot és Erdélyt, ahol aztán meg is telepedett. Utazásának eredményeképpen megírta kétkötetes, ezer oldalt meghaladó, kitűnő rajzokkal illusztrált könyvét: HUNGARY AND TRANSYLVANIA,: WITH REMARKS ON THEIR CONDITION, SOCIAL, POLITICAL AND ECONOMICAL címmel. A könyv első kiadása 1839-ben Londonban jelent meg, melyet több kiadás követett, majd 1842-ben német fordításban is kinyomtatták. Magyarul csak az anyaországi vonatkozó szemelvényeket adta ki a HELIKON kiadó 1987-ben EZ A MŰ A LEGNAGYOBB EREDETI ANGOL NYELVŰ ÁTFOGÓ MUNKA MELYET HAZÁNKRÓL VALAHA IS ÍRTAK. Paget, a könyv mottójaként Dante "Isteni Színjáték" című művéből idéz: "Oh beata Ungheria, se non si lascia piú malmenare!...". Babits Mihály fordításában így szól: "O boldog Magyarország! csak ne hagyja magái félre vezetni már - ..."(Paradicsom,.XIX- ének "A Sas szavai", 142-143 sor). Helyszűke miatt nem fogunk Paget János könyvének ismertetésére kitérni. (Szerény véleményünk szerint ez a könyv minden angolul beszélő magyar hazafinak a könyvespolcán ott kellene, hogy legyen.) John Paget Magyarországról és Erdélyről irt könyve sokak előtt tette ismertté hazánkat, életünket, gondjainkat, szokásainkat, sőt dalainkat is. Paget Jánost, ezért az érdeméért 1868-ban a Magyar Történelmi Társaság tagjává választották. Paget János 1840-ben, feleségének - Polixéniának - Aranyosgyéresen, (Torda mellett) levő birtokán telepedett meg. Felépíti a ma is álló angolos ízlésű kastélyát. Angliából mezőgazdasági gépeket hozat, új külföldi gyümölcs és szőlőfajtákat honosít meg, nekilát faj lovak tenyésztéséhez, modem mezőgazdálkodást honosít meg birtokain. Az olcsón megvásárolt posványos réteket csatornázással, új módszerek bevezetésével mintagazdasággá alakítja át. Érdemeiért 1847-ben az erdélyi országgyűlésen elnyeri honfiúsítását. Az 1848-as szabadságharcban tevékeny részt vesz. Állítólag a nagyszebeni csatában Bem apó szárnysegéde volt. Ő értesíti az angol sajtót minden eseményről. A nagyenyedi erdőbeni harcokban bátran vett részt. Később diplomáciai lépéseket kezdeményez a forradalom érdekében. A forradalom leveretése után egy ideig Kolozsváron vesz részt a polgárőrségben, majd a megtorlás elől családjával együtt Angliába menekül. 1855-ben tér vissza Kolozsvárra és aranyosgyéresi birtokára. Itt mindent romokban talál. Még 1850-ben, rokonai, a Wesselényiek megállapították, hogy " az oláhok a birtokot kiprédálták" a lovakat és minden mozdít- hatót elloptak és a könyveket a tó vizébe dobták. Pageték, családi címerük feliratához méltóan (ES- PERERE ET PERSEVERE = remélni és kitartani) szívós munkával rendbehozták a birtokot, folytatták ott, ahol abba kellett, hogy hagyják. Paget János élete második felét a műveltség terjesztésével és a gazdasági élet szervezésével foglalja le. Lótenyésztési és lóverseny egyletet alapít, angol olvasó klubot létesít Kolozsváron. Nagy gondot fordít a szőlészet és a borászat fejlesztésére. Csá- vossy György, Erdély jelenlegi legsokoldalúbb borászati szakembere szerint Paget Jánost mint az
