Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
2010. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 például azt, hogy Makónak egy városrészét Jeruzsálemnek hívják, s a “messze van, mint Makó Jeruzsálemtől” erre céloz? Némely szólás valamely híres költeményt idéz: “Szegény tatár!” (Kisfaludy Károly: A bánkódó félj), “otthagy csapot-papot” (szabadon Petőfitől), “hiba van a kréta körül” (Arany János: A betyár). “A kocka el van vetve” történelmi anekdotából származik. Julius Cesar állítólag ezt mondta, midőn a gall háborúba indulva, ákelt a Rubicon nevű folyón, tudva, hogy nincs többé visszaút. Természetesen, mindez csak szeszélyes tallózás a hatalmas anyagban. Föl akartam hívni a figyelmet a magyar nyelv csodálatos szépségére, gazdagságára, fantázia-bőségére! Befejezésül még annyit, hogy a nyelv élő, állandóan mozgásban, fejlő désben lévő valami. Szólások manapság is keletkeznek, de csak az idő fogja eldönteni, melyik felel meg a nyelv igazi szellemének, melyik válik majd annak szerves részévé. Hogy csak egy példát mondjak, mindnyájan használjuk az “ez van, ezt kell szeretni” kifejezést, noha legtöbbünk bizonyára régen elfeledte, melyik viccnek volt a csattanója. Harmath István írja Chicagóból Az utóbbi években már lassan megszokottá vált, hogy január közepén a chicagói kemény hidegek és havazások elől, a trópusi Turks and Caicos szigetcsoport Providenciales nevű modem szigetére menekülünk feleségemmel. A végcél ezúttal is a szokásos Villa Oasis néven ismert tengerparti üdülő, amely Kenessey Iván egykori hímeves chicagói vendéglős és borszakértő tervei szerint készült valamikor a 80-as években. Iván barátom rövid ideig élvezhette élete munkája gyümölcsét, számomra hihetetlennek tűnik, hogy az egykori agilis üzletember már tíz esztendeje eltávozott az élők sorából. Az utódokra hagyott Kenessey tusz- kulánum - www.villaoasis.com - csodás kilátást nyújt a tengerre, s bár a szigetcsoport a brosúrák szerint Karib tengeri, földrajzilag inkább az Atlanti óceánhoz tartozik. Számunkra teljesen mindegy a földrajzi besorolás, az időjárás a fontos, a hőmérő az utóbbi tizenkét nap alatt következesen 27 és 29C között mutatott, ami nálunk 84F fölötti hőmérsékletet jelent. A csodás napsütés feljavítja az ember közérzetét, mindezekhez hozzájárul a napi egy - kétórai úszás a teraszon lévő uszodában, valamint a napozás, egyszóval kellemes semmittevésben éltünk és csak a tévé híradásaiban láttunk az országszerte tapasztalt hófúvásokat. Azután, amint ez megszokott, mindez február 5-én véget ért. és késő esti érkezéskor már hóesés és fagypont körüli hőmérséklet fogadott minket Chicagóban. Az O'Hare reptéren rögtön megfáztam, így a következő napokban szobafogságra ítéltem magamat. Az utóbbi években írott beszámolóimban, úgy érzem már mindent elmondtam a Providenciales szigetről, amely olyan sokat változott, mióta Kenessey Iván először rátalált az akkoriban meglehetősen sivár és fejletlen, terepre. A szigeti gasztronómiáról is írtam már az előző években eleget, bár újból elmondható, hogy a helyi étkezés egyik központi eleme az a hatalmas tengeri kagyló, amelyet az évek során kontroll nélkül gyűjtöttek a halászok és néhány éve a kormány törvényt vezetett be, a túlhalászat elfojtására. A Conch - kiejtve kunk - proteinben gazdag, zsírban szegény hatalmas tengeri kagylót, amelyet mindenfajta formában fogyasztják a helyiek, és az évek során mi is - bár főképpen én - megszerettük az ízes tengeri herkentyűt. Feleségem remek conch - paprikást készít, de a fehérhúsú kagyló nagyszerű salátában nyersen, akár hirtelen sütve, vagy prézlivel paní- rozva vagy párizsiasan kirántva. Az elkészítéshez jó előre kiklopfolni, apró szeleteit sörben, tejben és lime dzsúszban marinírozni, ami kissé megpuhítja, az egyébként eléggé szilárd, kemény húsú kagylót. Naponta kétszer is ettem volna conchot, bár változatosság kedvéért néha tengeri halra cseréltük az étrendet. A halak közül a Grouper volt a kedvenc, ennek az 50 - 60 centis hosszúra nőt ragadozónak a húsa szakképzet kezekben csodás étel, grillezve vagy serpenyőben sütve egyaránt. Idén megdrágultak a halak is, a Concnak 5 dollár a fontja, a Grouper - é 14 dollár, míg a tengeri rák fontját 16 dollárért árulták a halásztanyán. A fagyasztott rákból, halból 10 fontot lehet személyenként behozni az USA-ba, így minden alkalommal friss halakkal, rákokkal megpakolva érkezünk haza Chicagóba. A halakkal való táplálkozás és a napi egy - két órás úszás miatt reméltem a tetemes fogyást, ami igazán rám férne, de sajnos a vakáció végére, in
