Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-02-01 / 2. szám

2010. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13

ben az országgyűlés kimondta az egyesülést Magyarországgal. Az erdélyi románok nem fogadták el ezt a határozatot. 1848 májusában összegyűltek Balázsfalván, hadsereget szerveztek melynek fővezére a hírhedt Avram Janku lett. Ez a szedett- vedett hadsereg sorozatos vérengzéseket hajtott végre Erdély magyarlakta helyiségeiben.

így 1848 január 8-áról 9-ikére virradó éjjel (megjegyezzük: mindig éjjel támadtak rá a fegyvertelen magyarokra) Axente Szever és Prodan Simon ortodox pópák vezetésével megrohanták Nagyenyedet, közel ezer embert mészároltak le és a híres kollégiumot is elpusztították.

Domokos Pál Péter regénye “RENDÜLETLENÜL” (Eötvös Kiadó 1989) részletesen tárgyalja ezt az eseményt.

Tavalyelőtt, 2008-ban, a mészárlás 160 éves évfordulója alkalmával nagyszabású emlékünnepély volt Nagyenyeden. Az idén szerényebb körülmények között emlékeztek meg az eseményekről. Az elhangzott beszédekben azonban megemlítették, hogy “az a nap (1848 január 8-ika) a felkelés legnagyobb magyar civil vesztesége volt”, és hogy “ a remény él, hogy egyszer majd, valamikor, felhangzik a felszabadító harangzúgás is”.

Ezek jutnak eszünkbe vízkereszt alkalmából most, amikor a székely autónomiájért folyik a harc Erdélyben.

Martin János

GYÁSZJELENTÉS

Cleveland és környékének magyarsága ismét szegényebb lett egyik köztiszteletben álló tagja elvesztésével. 96 éves korában elhunyt özv. WÉGLING ISTVÁNNÉ, a Magyar Segély Egyesület örökös tb elnöke. Nagyszámú szép családja, barátai és tisztelői vettünk tőle búcsút december 29-én, a Szent Imre templomba megtartott gyászmise keretében. Siklódi Sándor plébános atya megható búcsúztatása után, Dömö- törffy Zsolt emlékezett méltatással az Egyesület nevében.Nantuában, a Wesrlawn temetőben, szeretett férje mellé helyezték örök nyugalomra.

Panajoth Zoltánná, Márta

egykori munkatársa

VALENTINE-NAP

Február 14.

Happy Valentine! Honnét származik ez a szokás, mely az óhazai magyarok közt is kezd elterjedni? Szent Valentine, magyarul Bálint, Kr.u. 250 körül a Decius római császár alatti kegyetlen üldözések idején szenvedett vértanúságot. Egyszerű pap volt nem püspök, és a börtönben nagyon vágyódott a hívei után. Leveleket irt nekik: a legenda szerint sziv- alakú, vadrózsa levélen, mely a börtöne rácsán behajolt rózsabokorról szedett le. A rózsalevélre a tüskéjével csak annyit irt : "Amo vos!" - Szeretlek titeket!. Vértanúsága emléknapján kezdtek a hivek, - főleg a fiatalok - ilyen "love-letter"-eket küldeni egymásnak. S ez a szép szokás, közel 1800 éve fennmaradt.

Vegyük észre, hogy majd minden szép szokást az Egyház vezetett be: Mikulás, Karácsony, a feldi- szitett karácsonyfa, az ajándékozások, faluhelyen a betlehemezés, a szebbnél szebb karácsonyi énekek, a halhatatlan Stille Nacht, Silent Night, Csendes éj, aztán a Szilveszter, az évvégi hálaadás, a pénteki halétek, a húsvéti tojás, locsolkolás, faluhelyen májusfa állítás, királynő választás, Mária hónapjában, sat. Ezen szokások jó részét aztán a nemhivők is átvették, de legtöbbször eltorzítva, megfosztva igazi vallási jelentésüktől. Gondoljunk csak a bohóccá formált Szent Miklósra, (Santa Klaus) vagy a húsvéti nyúlra, melynek semmi köze sincs a feltámadás misztériumához.

Valentin kártyáink küldésekor gondoljunk erre, és érezzük át ez alkalommal is - nemcsak Karácsonykor - hogy vallásunk a szeretet vallása, és csak ez elégítheti ki az ember "vallási ösztönét", amit az ateisták is kénytelenek elismerni hogy ez a "hajlam" az emberi természet "tartozéka.". Bár ők statisztikailag kevesebb mint 2-3 %-át képviselik az emberiségnek, mégis ők akarják irányítani az emberek gondolkodását. Vannak, szerencsére, elég sokan akik ellenállnak ennek az eszmény-rombolásnak, s ez tölthet el bennünket némi reménnyel, hogy végül is a legfőbb értékek: a szeretet, jóság, igazság, szépség, szentség veszik birtokukba az emberiség többségének lelkületét: ahogy egy nagy magyar püspök választotta jelmondatául: "Hiszek a Szent Szívben, és szeretetében, hiszek a szeretet végső győzelmében. (Prohászka Ottokár, Székesfehérvár-i püspök, + 1927).)

Dr. Miskolczy Kálmán Sch.,P*