Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-07-01 / 7-8. szám

2010. júl. aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19

—

(inog-e a kettős mérce...)

Kristóf Attila

Én nem tudom, hogy az a kettős mérce, amiről az elmúlt esztendőkben a jobboldali sajtóban oly sok szó esett, közös akarattal és lelkierővel átalakítható-e. Az egész kultúrára, sőt a társadalomra is kiható jelenségről van szó: a baloldal, ha szabad így neveznünk, illetve az önmagát liberálisnak vélő értelmiség szívesen játssza el a történelem ítélőszékének szerepét, ám a felettébb kacifántos or- nátusban pompázó bírák sohasem elfogulatlanok. Ez a jelenség csöppet sem új keletű. Emlékeztetnem kell Jézus szavaira, amelyek szerint a farizeusok szeretik „megvastagítani homlokszíjai- kat”, szeretik a „lakomákon való elöl üléseket”, és a piacokon úgy szólítják őket, „Mester, Mester”. Ez egy történelmi alapállás, ami az évszázadok során az egyedekben alig-alig változott, társadalmilag azonban merőben új formát öltött.

Aligha kétséges ugyanis, hogy Jézus és keresztény-apostoli egyháza a történelem legnagyobb reformját hajtotta végre, amely mind mostanáig hat, és átjárja az általános emberi kultúrát. Ugyanis amikor az egy Isten a pogányoké is lett, a hit szegletkővé vált, amelyre felépült az úgynevezett civilizáció. A furcsaság ebben az, hogy a változás tradícióvá válva a konzervativizmus szilárd alapja lett, s a modem időknek nevezett korszakban a jobboldalhoz soroltatott. A szekularizáció úgymond a maradiság egyik jellempólusát képezte, a felvilágosodás pedig, csúcspontján a francia forradalommal, az úgynevezett haladást és a baloldali értékeket sajátította ki, majd alkalmasint a kommunizmusba és a sztálinizmusba torkolt. A jobboldal iszonyú torzulása a nácizmussal következett be, a hitleri rémuralom és a holokauszt szörnyűségeinek megítélésében a kettős mérce nem játszott szerepet, a konzervatív és liberális, a „maradi” és a „haladó” társadalmi erők egyértelműen hozták meg elmarasztaló történelmi ítéletüket, amelynek abszolút helyessége vitathatatlan. A nácizmus természetszerűen a kultúrában és a politikában is döntő változásokat hozott, szörnyeteg volta balra tolta a világot, s a későbbi fordulat, a müveit nyugat és a kommunista rezsimek közötti ellentét, majd a kommunizmus bukása az egyensúlyt nem állította helyre. Már e két szömyetegség megítélésében sincs konszenzus, az úgynevezett baloldali-liberális értelmiség hamar kiheverte a

nagy Szovjetunió által képviselt eszmerendnek és politikai gyakorlatnak az összeroskadását, a Nyugat napirendre tért fölötte a teljes meg nem értés jegyében, a keleti végek értelmisége pedig trambu- linnak használta a kommunista örökséget, s különösen szép hazánkban egész magasra jutott általa. A „haladó erők” ismét birtokba vették a köz- és kulturális szféra felsőbb régióit, mivel is az odatartozásból származott a haszon, a hírnév, az elismertség: a homlokszíjak megvastagodtak, az elöl ülések kisajátítódtak, s sorra bukkantak fel a mesterek. Ez történt a politikában, a gazdaságban, a művészetekben, a sajtóban, talán a tudományokban nem, legalábbis nem mindenütt. Ismét a liberális-baloldal határozta meg, mi a jó, mi a rossz, a jobboldal hibái ezáltal óriássá nőttek, míg az álbaloldal büszkeségéhez, szakértelméhez kétség se fért. A teljesítmények ebben a kettős rendszerben bíráltattak el, s az úgynevezett eszmeiség az anyagi javak elosztását is döntően befolyásolta.

Ha valaki elfogulatlanul összehasonlítaná a bal-, illetve a jobboldali elit (értelmiség) helyzetét, elképesztő eredményre jutna, akár ha a szakmai elismertséget, tekintélyt, a jómódot venné szemügyre. A gyűlölettől habzó Népszava című lap vagy az eszelősségig álliberális Magyar Narancs erkölcsi fölényt vél érezni a Magyar Nemzettel szemben, s van képe azt szélsőségesnek tekinteni.

Hogy hol és mikor kezdődik meg a kettős mérce összeroppanása, én nem tudom... (MNO)

„Jogállam”

Alkotmányunk büszkén hirdeti, hogy „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam” (2. § (1)). Ne firtassuk, hogy mit jelentenek ezek a szép szavak, és mit tapasztalhatunk ma Magyarországon „függetlenség”, „demokratizmus” és ,jogállamiság” tekintetében.

A Magyar Köztársaságban, ebben a független, demokratikusjogállamban, most döntött a bíróság, hogy újra kell tárgyalni a hírhedt Kulcsár ügyet. Lényegében azért, mert mindent rosszul csinált a bíróság, sőt nem csak rosszul, hanem nagyon is rosszul, és ebben társa volt az ügyészség is. Hatalmas csalásról, vagy inkább sikkasztásról, vagy ki tudja miről is van szó. A lényeg az, hogy egy csomó pénz eltűnt, de lehet, hogy nem is tűnt el. Egy biztos, nyakig benne van a politika is. „Politikai mutyizás” - így mondják ezt mifelénk. Az is biztos, hogy teljes a káosz. Mivel ennyi ütődött ember nem lehet képes ennyire tökéletes káosz létrehozására, feltételeznünk kell, hogy előre megtervezték