Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-07-01 / 7-8. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. júl. aug. a tökéletes káoszt, és azt meg is valósították. Nagyon érdekes, hogy a Kulcsár per kétbalkezes bírója azonos egy másik híres per szintén kétbalkezes bírójával, aki a móri bankrablás miatt olyan embert ítélt életfogytig- lanra gyilkosságok miatt, aki ott sem volt. Művéhez hathatós segítséget kapott a rendőrségtől is. Idővel aztán előkerült az igazi gyilkos is, akit hagytak, hogy a börtönben sikeres öngyilkosságot (...) kövessen el. Ennyi és ekkora alkalmatlanság túl soknak tűnik. Lehet, hogy más játszmák is folynak a háttérben. A helyzetet sokan joggal érzik kísértetiesnek. Lengyel László - aki civilben közgazdász - Kísértetek óráján című cikkének összegzését érdemes idéznünk. „Nem tudta-e minden józan ember 1985-ben, hogy lehetetlen az MSZMP-nek dinamizálni, hogy saját végüket kísértik? Mégis belefogtak. Nem értette-e 1994-ben a kormányzó Hornon kívül mindenki, hogy üres fecsegés a társadalmi felemelkedésről papolni? Nyolc hónapig szórakozott velünk. Nem érezte-e zsi- gereiben az ember, hogy mindaz, amit 2001 után csináltak politikusaink pártállásra tekintet nélkül a szakadékba visz? Bevittek. Nem nevetséges handabandázás volt-e a jóléti rendszerváltás és a Gyurcsányi 2004-es októberi forradalom? És nem ártalmas retorika, ostoba és hatalmaskodó, erőszakos és komikus a mai hatalom, forradalom, Isten, király, haza? Történelmi kísértetek között ülünk.” (Népszabadság 2010. május 30. Hétvége 5. old.) Folyik a józan ész egyre tökéletesebb kiszorulása (kiszorítása?). A múlt kísértetei közül felidézünk néhány mondatot Gyurcsány 2005 elején elhangzott évértékelőjéből. „Európaiak vagyunk. ... A nagyotmondás akarása sokszor erősebbnek bizonyult az igazmondás képességénél. ... Magyarországnak felelős politikusokra, nem pedig féligazságok és hamis adatok romló árújával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége. ... Magyarország és a magyar politika ... rossz útra tévedt ... A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát felváltotta a kommunikációs gügyögés. ... A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció ... a kritikát felváltotta a rágalom, az elemzést, a propaganda. ... eltöröltük a sorkatonai szolgálatot. ... alkossuk meg a következő évtized nemzeti fejlesztési programját ... lerakjuk a XXL századi tudásipar alapjait. ... muszáj bevallani: a hagyományos magyar ipar egy része menthetetlenül leépült ... a romák felemelése a készülő nemzeti fejlesztési terv legfontosabb horizontális célkitűzése lesz. ... Visszaadjuk az emberek hitét, hogy a közügyek róluk, az ő életükről, nem pedig a politikusok hatalmáról, egzisztenciájáról szólnak. ... Meg kell állapítanunk, hogy ez a „hitvisszaadás” azóta sem sikerült. Hit már nincs senkiben, csak remény, ami viszont újabban veszedelmesen erős lett... A társadalom alapjai inognak. Kiszámíthatatlan a jog, a politika, az élet, a jövő. A realitásokkal senki sem törődik, csak remél, vakon, és vadul remél. Ez pedig veszélyes is lehet. Magyarországnak nincsenek ideológiai támaszai. Magyarország ideológiai lápon lebeg. A Magyar Nemzet 2010. április 6-ai számában Bőd Péter Ákos és Saád Tamás „Nemzetstratégia vagy sodródás? Tessék választani ” címmel írt cikkéből idézünk. „A világgazdasági válság előtt közgazdasági véleményformálóink zömének az volt a véleménye, hogy a mai viszonyok közepette sem indok, sem lehetőség nincs nemzetstratégiára; sokan még a fogalom indokoltságát is elvitatták. ... Az ezredforduló éveiben ismét érzékelhető volt a stratégiai tudatosság, de 2002 után megint felülkerekedett a tervezést, a stratégiát fölöslegesnek tekintő kormányzati gondolkodásmód. Utóbb pedig a médiának szánt hangzatos, de üres kormányprogramok sokaságát láthattuk, majd a felelőtlen költekezés böjtje jött el, pénzügyi megszorításcsomagok formájában. ... A költségvetési fegyelem fenntartása tehát fontos ügy, de fejlődni fenntartható módon csakis világos gazdaságpolitikai elvekre épülő, hosszú távú törekvéseket felmutató nemzetstratégia megvalósításával lehet. ... A nemzetgazdaság - az utóbbi évek kormányfőinek téveszméi ellenére - nem úgy működik, mint egy vállalat; az országot demokratikus viszonyok között nem úgy kell vezetni, mint egy céget. Azonban a stratégiai menedzsment általános felfogásához hasonlóan az országnak is szüksége van jövőképre, valamint stratégiai cselekvési programra. Az első tényezőről: a stratégiát megalapozó jövőkép nem álmodozás vagy vágyakozás: mögötte objektív elemzés és erős vízió áll. Ugyanakkor olyannak kell lennie, amely hitet ad, motivál, és értelmezhető a nagyközönség számára. ... Magyarországnak jelenleg nincs jövőképe. ... Az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikai sikertelenségei, hibái és mulasztásai sorába tartozik az is, hogy lényegében kísérlet sem történt a nemzet felemelkedését szolgáló stratégia megalkotására. ... Az éves állami költségvetés sem helyettesíti a stratégiát. Sőt, amint az Állami Számvevőszék idevágó elemzése megerősítette: szükséges a jövőkép meghatározása, valamint a nemzetgazdasági tervezési rendszer létrehozása, benne középtávú költségvetési kiadási előirányzatokkal. ... A stratégiai rangra törekvő programok versenyében minden ígéretes elgondolásnak bizonyítania kell életképességét. ...” „Magyarországnak jelenleg nincs jövőképe”. A győztes párt vezére „kétharmados forradalom”-ról és „alkotmányos forradalomról” beszél a parlamentben.. A Jövőkép ... hitet ad, motivál, és értelmezhető a
