Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-07-01 / 7-8. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Weiszt bácsi egy parányit korrupt. „Barátunk” nem egy virtuális Weiszt bácsi, hanem hús, vér ember. És természetesen szocialista, hiszen korrupt. Arról nincs tudomásom, hogy az átlagosnál jobban megkenhető, vagy kevésbé, mivel a számítógépem adatok híján erre nem ad választ. Computeremnek az kevés, hogy minden képernyőn ott ül Weiszt bátyó, és egy rutinos flegma mozdulattal besöpör 2,2 millió forintot, olajozás címen. Maga az üzlet Budapesten a Bartók Béla úton van. Aki évek óta a fővárostól bérli, elmondása szerint csak úgy tudta megvenni, hogy amint a titokban felvett képek is bizonyítják, levajazta Weiszt bácsit. Végül is, egy mindennapos rutin műveletről van szó. Szegény Lendvai Ildikó, (Aczél György nagy tisztelője) nem is igazán érti, hogy miért készült erről két éve felvétel, és ha már készült, miért csak most hozták nyilvánosságra. Ildikó talpig úriasszony, (sőt egy picit följebb is) ezért kijelentette, hogy szigorúan meg kell büntetni a felvétel készítőjét. Sőt, ez a büntetés már meg is kezdődött. Elsőnek rászállt az APEHK „szocialista szárnya.” Ezt követően a kerületi polgármesteri hivatal. (Véletlenül a kirakatát többször betörték.) Mind ezt az MSZP megrendítő választási veresége után. Folytatás képen az elvtársak a bérlőre ráküldték az alvilágot. (Ez a párt legnagyobb szekciója!) Ami pedig Ildikó kérdését illeti, hogy a koma miért várt két évet, a válasz egyszerű. Mert mindenkinek csak egy élete van. Olyan kellemetlen lenne, ha emberünket vadászat közben, a szocialisták által felbérelt vadkan felöklelné valahol a Zrínyi utcában. —Oroszországban valamit ünnepelnek. Talán a győzelem napját. A képsorok ismertek. Vörös tér, vörös zászló, sarló és kalapács, és az elmaradhatatlan Sztálin kép. Az is igaz, hogy ez nem a hivatalos ünnep, hanem bolsevik „összeröffenés.” Mégis újra meg újra elcsodálkozom. Idős orosz asszonyok cipelik maguk előtt a „népek tanítójának, Zsugás Vilinek” ábrázatát. Úgy tűnik ezek az orosz matrónák átaludták a történelmet. Valamint a halottak tengerét, melyet a grúz diktátor hagyott maga után. Nincs olyan orosz család, amely ne gyászolná övéit. Még sem tanultak belőle. Sztálin elvtárs útmutatása alapján legyőztük a fasiszta hordákat, cseng a fülembe a magyarázat. Színtiszta propaganda. A fővezér egy gyáva féreg volt, aki nagy ívben elkerülte a frontot. A háborút a szovjet nép nyerte meg, hathatós nyugati segítséggel. Volt olyan szovjet korosztály, ahol a férfiak 96%-a veszteségként szerepel. Zsugás Vili csak fokozta a szenvedést. Ennyit erről. —Változik a képernyőn a kép. Bizonyos Gyurcsány Ferenc, (minden tantárgyból bukott miniszterelnök) 2010. júl. aug. nyomja a sódert. Közben jár a keze, gesztikulál. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy észre vegyük rajta a megszállottságot, azt, hogy súlyos mentálhigiéniai problémákkal küzd. Mégis a hallgatóság az érdekes. Mintha ugyan azokat látnám, akik még az imént a Vörös téren Sztálin képét simogatták. Idősek, fáradtak és rosszul öltözöttek. Bár akik „Fletot” hallgatják nem annyira slamposak. Valahogy még telik nekik egy, egy levetett ruhadarabra a turkálókból. Látszik, hogy idehaza ezek a turkálók holland, angol ruhadarabot rejtenek. Az oroszoké mintha afrikai eredetű lenne. Számomra az arcok az érdekesek, melyeken alig csillog az értelem, csak a fásultság. Nem szeretnék párhuzamot vonni Zsugás Vili és hazudós Feri között. Hiszen Gyurcsány (szerencsére) csak apró árnyéka a generálisnak. Egy csöppnyi diktátor palánta. Ismét árvíz van. Úgy, mint 12 éve, amikor a Fidesz először hatalomra került. Talán az égiek így akarják jelezni, hogy nincs ínyükre a változás. Akkor a felső Tiszánál vitt el több falut a medréből kilépő folyó. Ma pedig az ország számos pontján több mint húszezer ember küzd az árvízzel. Küzd, és egyre több helyen veszít. Ede lényben már a víz az úr, mint ahogy számos más településen. Eddig több mint 4000 embert kellett kitelepíteni. Nagyon sokan maradtak a vízzel körül vett ingatlanukban, vállalva a veszélyt. Ezen nem lehet csodálkozni, mivel több helyen megjelentek a fosztogatók. Egyes becslések szerint az összedőlt házak száma már meghaladta a százat. Orbán Viktor, és a kabinet többi tagját ott látni az első vonalban, hogy jelenlétükkel lelket öntsenek az emberekben. Újra, és újra elhangzik, hogy anyagiakon, eszközökön és munkáskézen nem múlhat a védekezés és az újjáépítés. Az elmúlt nyolc év alatt, nem épültek meg a megígért gátak, víztározók és mindazok a létesítmények, melyeknek megakadályozni, vagy legalább csökkenteni kellett volna az árvízveszélyt. Helyette az ország módszeres kifosztása folyt. Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, az ország számos pontján kritikus a helyzet. Miskolc, Pásztó, Edelény, és még számtalan település a létéért küzd. Közben gyűlnek az adományok is, a védekezésre, a kárelhárításra, és az újjáépítésre. A lakosság megtakarított forintjaikat, és a szájuktól megvont anyagiakat osztják meg a rászorultakkal. Talán mára már az égiek is melléjük állnak, hiszen soha nem volt rá még oly nagy szükség, hogy Isten áld meg a magyart! —1940. augusztus 14. 70 éve lépett hatályba az 1940: XX11I. te. az Országos Nép- és Család- védelmi Alapról (ONCSA). Feladata a sokgyermekes családok intézményes támogatása, a gyermekvédelem, a szegény sorsú családok gazdasági támogatása.
