Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-05-01 / 5. szám

2010. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 SOÓSGÉZA HAZAITÜKÖR Európa szemetét Magyarországon etetik meg. Nincs olyan hét, hogy ne derülne ki, hogy emberi fogyasz­tásra alkalmatlan „élelmiszert” hoznak forgalomba. Valószínűsíthető, hogy a nyilvánosságra kerülő esetek csak a jéghegy csúcsa, és többszöröse lehet az a sze­mét, ami velünk megetetnek. Utoljára kutyaeledel alapanyagként, emberi fogyasztásra alkalmatlan pacalt hoztak be, és csomagolták át, majd árusították. Azt is el tudom képzelni, hogy ahonnét behozták, már kutya­eledelként sem lehetett elfogyasztani, ami persze nem azt jelenti, hogy idehaza ne etessék meg velünk. Ese­tünkben, több tonna pacalról van szó. Egy részét már jó étvággyal megettük. Ezekben a „huncutságokban” élenjárnak a szupermarketek, akiktől az egyéb disznó- ságok sem állnak távol. Az egészben az a szomorú, hogy az említett „finomságnak” megkérik az árát. Az is gyakori, hogy az odakint lejárt szavatosságú árút át­csomagolják, újra címkézik, mi pedig jóízűen elfo­gyasztjuk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért tehetik ezt velünk fogyasztókkal. Mert megéri a csalóknak. Magyaror­szág már jó ideje a harmadik világhoz tartozik, „hála” a szoclib kormánynak. Pici a valószínűsége, hogy ki­derüljön a turpisság, mert az ilyen szállítmányok több­sége minden oldalról „le van vajazva.” Ha mégis kide­rül, el lehet tusolni. Ami pedig a büntetéseket illeti, nagyságrendekkel kisebb, mint a várható haszon. Már, már afrikai méreteket öltő, velejéig korrupt társada­lomban a multik azt tehetnek, amit csak akarnak. Ta­lán majd az új kormány, mely nem győzi hangsúlyozni a rendteremtés fontosságát, véget vet ezeknek az ál­datlan állapotoknak. Választások előtt két héttel, a katolikus püspöki kar körlevelét olvasták be a papok a misék végén. A körle­vél kendőzetlenül, őszintén, mint egy eligazítást adott a hívek számára a közelgő választásokhoz. A klérus nem említett pártokat, csak értékeket. Azokat az érté­keket mely oly fontos a hívő ember számára, akár úgy is fogalmazva, hogy ember maradhasson. A körlevél­ből ki lehetett hallani az aggodalmat és a szomorúsá­got a jelenlegi állapotok miatt. Továbbá kiérződött be­lőle a változásra való igény, mely csak azoktól a pár­toktól várható el, melyeknek programja azon értékek mentén húzódik, melyet az egyház 2000 éve hirdet. Itt jegyezném meg, hogy az MSZP vezette kormány, és a ma már atomjaira szétesett SZDSZ, olyan egyházelle­nes politikát folytat, mely a klérus számára elfogadha­tatlan. Csak kettőt említenék ezek közül. Az egyházi isko­lák alulfinanszírozását, melyre a Számvevőszék több esetben felhívta a figyelmet. Ennek az a lényege, hogy azok a polgárok, akiknek gyermekei egyházi intéz­ménybe járnak, ugyan olyan adófizető emberek, mint bárki más, tehát alkotmányt sért, az a gyakorlat, hogy gyermekeik hátrányt szenvedjenek egy olyan ország­ban, ahol szabad iskolaválasztást az Alkotmány bizto­sítja. A másik példám az a becstelen támadás mely a család ellen, mint a társadalom legkisebb sejtje ellen folyik évek óta. Ennek formája, hogy a homokosok együtt élését, tehát aberrált emberek közösségét, ugyan olyan rangra emelik, mint a férfi és a nő házas­sági szövetségét. Hangsúlyozom, hogy csak két egy­házellenes gyakorlatot emeltem ki a sok közül. Ezekre (is) reagált a püspöki kar körlevele, mint egy útmuta­tásként, ebben az alkonyi sötétségben. Néhány napja megszületett az ítélet a Zuschlag per­ben. A Kecskeméti Városi Bíróság első fokon, Zusch­lag Jánost bűnösnek találta bűnszövetségben elkövetett „temérdek disznóságban,” és ezért 8 év, és 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Ezen túl némi vagyonelkobzást is „el kell szenvednie.” Raj­ta kívül még 14 zsivány kapott szabadságvesztést, il­letve pénzbüntetést. Egy vádlottat pedig felmentettek. A fővádlott, mint az MSZP „dédelgetett gyermeke,” nem feledkezett meg a betyárbecsületről. Ugyanis az ügyben tanúként hallgatta meg a bíróság a szocialisták „színe javát.” Az urak pedig az általános vélemény szerint is nyakig benne lehettek. Nem véletlen az a szóbeszéd, hogy Zuschlagot az elvtársai megfenyeget­ték, hogy ha eljár a szája, a feleségén és a gyermekén állnak bosszút. Ismerve a párt „szikla szilárd jellem- telenségét,” ez akár el is hihető. Ugyanis a szegfüsöket a dél-olasz maffia szellemisége fonja be. Vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az összekötő erő. Nemzetek és pártok Akár tetszik, akár nem, a pártok még a mindennapi életünk részletkérdéseiben is felbukkannak, ha más­képp nem is, de éreztetik létezésüket. A pártok szerepe és súlya természetesen nem mindig és nem mindenütt egyforma. Egészen más a pártok helyzete és szerepe azokban az államokban melyek évtizedekig szovjet elnyomás alatt voltak. Ezekben az államokban a kom­munista párt élet és halál ura volt. A lakosság meg­szokta, hogy a hatalom azonos a párttal. Illusztrá­cióként Lenint idézzük: „A szakszervezetek a leg­készségesebb és feltétlen munkatársai kell hogy legyenek annak az államhatalomnak, melynek egész politikai és gazdasági tevékenységét a munkásosztály öntudatos élcsapata, a kommunista párt vezeti.” Tehát még a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteitől

Next

/
Thumbnails
Contents