Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-04-01 / 4. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. április MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM A rétisasról Ambrus Lajos MN - Nem személyes obszervációkat és nem személyes expedíciókat írok, talán csak valami régi álmot vízről, földről, égi madarakról. Rétisast nem láttam, ahogy a végtelen alföldi róna fölött köröz, mint a nagy vadász, Bársony István írta állatjellemekről szóló írásaiban. Nem láthatók oly nagy számban, mint valaha, a rég elmúlt időben, amikor „buja nádrengetegek borultak a síkságra, a zöldellő rétség zegzugosan, úttalanul hajlott bele a vizek országába; azon eligazodni még a pusztai pásztor is alig tudott”. Nem láthattam, mert akkor még „a mező végtelen volt, a szabadság is végtelen volt rajta. Milliónyi vízi vad lakott mindenfelé. A rétisas ott vadászhatott, ahol éppen elfogta a vérszomj.” De miként Bársony nosztalgikusan folytatja, nyomorúságos az élet, jött az ember, és a dagadó vizeknek nyomuk is alig maradt... Nem személyes megfigyelést írok a puszták királyi madaráról, a rétisasról, hanem egy kalandos utazás élményét olvasom. Tizenöt nap a Dunán - ez a címe egy rég elfelejtett, ám izgalmas útleírásnak, amelynek szerzője a tragikus sorsú ködalak. Rudolf trónörökös. A Fünfzehn Tage auf der Donau magyarul Paszlavszky József kissé modoros és idejétmúlt fordításában olvasható. Rezső királyfi - így nevezte őt a magyar köznyelv - kiváló és lelkes vadász, valamint ornitológus volt. A trónörökös 1878-ban vadászexpedíciót szervezett, és útitársnak hívta a nagy hírű tudóst, Brehmet. Azt kérdezi tőle egyik levelében: „Akar- e Dél-Magyarországra vadászatra jönni velem, mert megbízható értesüléseim vannak húsz sasfészekről?” Brehm vele tartott - ennek az utazásnak emléke ez a könyv. Egyszerű útirajz? Vadásznapló? Néprajzi leírás a történelmi Magyarországról? Netán ornitológiái megfigyelések tárháza? Mindez együtt, és valami pótolhatatlan más: utazás a vadvizek, a folyószabályozás előtti Duna vadregényes világába. Oda, ahol - s ezt már az épp általa kezdeményezett Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című monumentális vállalkozás egyik kötete írja - „az erdők nagyobb része lápos erdő, a Duna kanyargó szakadékaira dől, telve vadakkal, melyeknek nyugalmát csak néha veri fel királyi fegyverek dördülése. Ezekben az erdőkben (királyok vadaskertje) királyok vadásznak királyi vadakra. Legközelebb Mohács alatt, a blázsovicai erdőkben a német birodalom hatalmas uralkodója riogatta fel a rengeteg csendjét, és lent a kopácsi tó ezüstjegenyéi két hétig ünnepelték azt, akit ma is siratunk és feledni nem tudunk. - Szép koronánk, ékességünk!” Az öngyilkos trónörökös és a kopácsi rét. Régi és közeli tragédiák. Egy hajdani expedíció és a balkáni háború nyomasztó emléke! Az egykori ornitológiái túrát a Rudolf nevű gőzhajón tették meg hőseink a Lánchídtól egészen a Fruska Goráig. Az egész vadászatot ma már elképzelhetetlen, szinte „vérengzésszerű eredmény- nyel” zárták. A zsákmány leltára: 8 barátkeselyű, 1 fakókeselyű, 7 parlagi sas, 3 lármás sas, 2 törpe sas, 14 rétisas, 2 halászsas, 1 ki gyászsas, 3 egerészölyv, 1 vörös kánya, 9 fekete kánya, 5 galam- bászhéja, 1 hosszú szárnyú sólyom, 4 fekete körmű vércse, 1 vörös réti héja, 2 uhu, 1 erdei bagoly, 6 holló, 7 hamvas varjú, 1 vetési varjú, 1 csóka, 1 szarka, 1 mátyás, 5 kék csóka, 2 kis- gébics, 1 lappantyú, 3 kakukk, 2 büdös banka, 4 gerlicze, 2 szirti rigó, 1 sípos kacsa, 1 kis czi- gánykacsa, 1 tőkés kacsa, 1 szürke lúd, 8 kormo- rán, 5 czigánycsér, 11 fekete gólya, 1 fehér gólya, 9 szürke gém, 2 vörös gém, 1 éji gém. Ezenkívül egy egész sereg, 26-féle fajhoz tartozó madár, az emlősök közül pedig 1 róka, 3 őzbak és 5 ürge esett zsákmányul. De ne gondoljuk, hogy valamiféle öncélú utazás volt ez: a hajón preparátor dolgozott, Rudolf szorgalmasan jegyzetelt, Brehm pedig nemcsak a rétisasokat, hanem más madárfajokat is érdeklődéssel tanulmányozott. Rudolf ezen az úton látott először vadon élő barátkeselyüt a Fruska Gorában. A vadregényes Dunán az ártéri erdőkben és mocsarakban, de a messzebb fekvő erdőségekben is vadásztak: felkeresték a híres adonyi gémtelepet, Apatin és a Drávafok környékét, a Béga-csatomát, a keskendi erdőt, a Hulló-mocsarat, a keselyűk lakta Fruska Gorát. Az önmagát „szerényen kóborló természet- barátnak” nevező Rudolf élénk megfigyelő, teoretikus elme volt, aki szívesen elmerült a tájleírás részleteiben is. Azt írja például az Apatin és a Drávafok közötti berkekről: „Egyike ez a legnagyszerűbb pontoknak, amelyeket életemben lát
