Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-04-01 / 4. szám
2010. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 tam.” Másutt így részletezi: „A torkolatánál már igen hatalmas Dráva derékszögben ömlik bele a Dunába, a berkeknek és a két hatalmas folyónak itt olyan characterök van, mint a Mississippinek. Amerika óriás vizeit nem gondolhatja az ember hatalmasabbaknak, meglepőbbeknek, szebbeknek. Az uszadék fák, a súlyos törzsek, melyek a Dráva sürü berkeiből kikerülve mindenütt úsznak, valamint a két folyó berkeinek elágazó erei mind itt, ezen a ponton egyesülnek.” A könyv főszereplője lényegében maga a rétisas, amelynek megfigyelésével és elejtésével Rudolf a legtöbbet foglalkozik. A széles, egyenes szárnyairól és lassú számycsapásairól ismert madár Rudolf idejében az ország minden területén honos volt. A XX. századtól a Mohácstól Orso- váig elnyúló ártéri erdőkben fészkelt, elsősorban öreg nyárfákon és tölgyfákon, esetleg éger- és fűzfákon. A rétisas a Tisza mentén és az ország déli részén ma is fészkel. Igaz, hogy a tudós szerző elsősorban a Budapest környéki .erdőkre célzott, amikor a kipusztulás veszélyeire figyelmeztetett: „Amennyire a kultúra haladását ismerem, azt hiszem, hogy ott tíz-húsz év múlva már nem lesz rétisas, ellenben az Apatin vidékén fekvő vadonokban e merész rabló még sokáig fog háborítatlanul garázdálkodni.” Ha valaki eljut az őstermészet poétikájának megértéséhez, a kopácsi réten még ma is szinte azokat a paradicsomi állapotokat találhatja, amelyekről a rétisas legjobb hazai ismerője, a „pagony dalnoka”, Bársony István beszél. Ez a madár az ég pompás fejedelme, a nagyság és a hatalom letéteményese. Amikor méltóságteljesen fölszáll, a „vadrucákkal veszekedő, gurrogó-kittyegő szárcsahad”, a „búgó bölömbika és a nagyokat vak- kantó szürke gém” azonnal megérzi a szárnyas orvvadászt: egyszerre némulnak el. Micsoda menekülés ez: víz alá, nádas sűrűjébe, zsombékok haj latos tövéhez, bárhová! De hiába: a rétisas gránitszeme elől nem menekülhetnek. * Mi a magyar? MN - A Számos-völgyben, közel Magyarország határaihoz s körülvéve Erdély álomszerűén kies tájképeivel, egy büszke kastély uralkodik a vidék fölött. A földalakulási óriási harczokon kívül két magyar forradalom megrendítő jelenetei találkoznak azon udvaron, melynek kastélyát említettem, és a mögötte fekvő vidéken. A magas hegyet, mely oldalról néz az úrilakra, Rákóczy-hegynek nevezik, minthogy az alatta elnyúló völgyben körülkerített és megvert magyar vezér e hegyre menekült, hol végigtekintve a táborromokon és halottakon, könnyes szemmel vett búcsút Erdélytől, melyet többé nem látott, s midőn a bérczél másik lankáján haladva, a szomszéd falu határára érkezett, szintén búcsút kelle vennie egy szeretett lénytől, s a nép most is kegyelettel említi a kőasztalt, melynél Rákóczy és e nő rövid ebéd után elváltak egymástól, hogy többé ne találkozzanak. Talán éppen a szívszaggató búcsú perczeiben, a Rákóczy-hegyről egy groteszk, egy féktelen sze- szélyű igazságszolgáltatást lehetett látni, mely egyszersmind megfoghatatlan és népszerű volt. Wesselényi, a Szolnok megyei főispán, ki a ku- ruczokkal vitézül harczolt, az ütközet után magát kipihenni házához térvén, tomácza előtt találta a rónai oláh papot. Ez hosszasan elbeszélő, hogy ő vezette a német sereg egy részét álutakon Rákóczy háta mögé, s a kuruczok megveretése egyedül ennek tulajdonítható. A főispán előbb kétkedett, de végre az előadás részleteiből a tény igazságáról meggyőződött. Ar- cza komorrá lön. Kezével jelt ad hajdúinak, kik az oláh papot a kert egyik fájára fölakasztják. A törpe, tömör épület, hol ily csodálatos bíráskodás történt, most az általam említett kastély mellékházai közé tartozik, és zord emlékű Zsibó regényes és vadon környékére vezettem, hol a múlt forradalom alatt Erdélyben majdnem először ütött ki a polgárháború, s hol a világosvári események hírére az utolsó magyar sereg, mely még a harczmezőn állott, és az utolsó magyar vezér, ki Aradon halálra ítéltetett, adták át a közelgő oroszoknak fegyvereiket. Oh! Zsibó egy tartalomdús könyvhez hasonlít, melyben a szív legszendébb meséitől kezdve a bősz indulatok vad történeteiig és a honszeretet megszentelt álmáig annyi vonzó s idegfeszítő jelenetekre találunk, mint a regényes iskola költeményeiben. De a Wesselényiek közt, kik a zsibói uradalmat bírták, a közelebb meghalt Miklós atyjának volt legviharosabb élete és lelkülete. Melléje az égtől őrangyalul vala rendelve egy zárdanövendék, Cserey Heléna, a szeretet, türelem és szenvedés neje, s ha Wesselényi Miklós - értem az apát - féktelen szíve által nem sodortatott oly örvénybe.
