Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
2009. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Saáry Éva A SELYEM ÚTJA A szövés-fonás szüksége és szerelme szinte egyidejű az emberiséggel. Némely keleti vallások a Holdat nagy póknak képzelték el, mely áthálózza ezüst szálaival a földet és az eget, a látható és a láthatatlan világot. A görög mitológia viszont Arakhnéról, a lídiai lányról tesz említést, aki össze merve hasonlítani mesterségbeli tudását Athéné istenasszony művészetével, azt a büntetést kapta, hogy pókká változtatták. De beszélhetünk a pár- kákról is: Klóthó sodorja, Lakheszisz gombolyítja s Atroposz elvágja az emberek életének fonalát, amikor neki tetszik ("csak egy hajszálon múlik"- mondja a magyar). Dédalusz is fonalat adott Ari- adné krétai királykisasszonynak, hogy annak segítségével választottja, Thészeusz, ki tudjon kerülni a Minótaurosz barlangjából (hogy aztán miképpen hálálta ezt meg - más kérdés). A szövést a fogalmazáshoz, a beszédhez is lehet hasonlítani ("elvesztette a fonalat"...), sőt a szálakkal való bíbelődés elvezet a számítógépek bináris gondolatmenetéhez is: pozitív-negatív, színe-visszája, felvett-elejtett... * Az anyagok között a legértékesebb két évezreden át a selyem volt. Készítésének titkát sokáig féltve őrizték a kínaiak, akárcsak a papírét, a tintáét, a porcelánét és sok más dologét, hiszen ők már a civilizáció magas fokán állottak, midőn Európában még alig másztak le a fáról. Később azonban, a társadalmi fejlődés megindultával, a vagyonosabb rétegek fölfedezték a "luxust", s a mai Hszian vidékéről megindultak a karavánok, hogy áthaladva a "Jade-kapun" (ott volt a - nagyon szigorú! - vám) a Lancsou-Dunhang-útvonalon, megkerülve a Takla-Makán sivatag poklát, elérjenek Kasgarba, s a Pamir havas-jeges csúcsai közt átvergődve, Szamarkandba, Buharába s onnan tovább Teheránba, Bagdadba, Damaszkuszba, Anti- ochiába, Alexandriába.. Egy-egy ilyen út hosszú évekig tartott, hiszen a gyakran 800 tevéből, jakból álló és fegyveresekkel kisért karaván alig tudott megtenni 25-30 kilométernél többet naponta. Egyik tevén kuporgott a feje búbjáig bebugyolált kereskedő, egy másik vitte 15 a vizet, élelmet s 15-20 az árút: fűszereket, illatszereket, de főleg hemyóselymet, mely Nyugaton egyértékű volt az arannyal. Éjszakára jól megerősített szerájokban szálltak meg, ették az egyhangú birkahúslevest, joghurtot, s a parázsló tűz mellett Seherezádéról ábrándoztak... A selyem története Eurázsia története, amit Adyval leginkább a "vér és arany" címmel lehetne illetni. A döbbenetesen látványos és színes freskó hátterében éles kontraszként sötétlenek az örök emberi bűnök: a hiúság, a kapzsiság, a kegyetlenség. A selyem-út eszünkbe idézi Nagy Sándor hódításait (ma is rá emlékeztetnek a sárkányölő Szent György-szobrok), a párthuszok és rómaiak csatározásait, a kopt mesterembereket, szíriai kereskedőket, s Szent Pált, aki máig a szőnyegszövők védőszentje. A sumir Gilgamesh legendája Dániel próféta történeteként ismétlődik az anyagokon, s újra és újra megjelenik az "Életfa", a "szemrug" nevű mesebeli griffmadár, de föltámadnak a királyi vadászatok, csatározások, ünnepi fölvonulások, lakomák is. A szasszanida perzsa birodalom és Bizánc hatalmát elsöpörték az arabok, mongolok (Timur Lenk), törökök, de a karavánok - kisebb-nagyobb időkihagyásokkal ugyan -, de csak haladtak tovább sivatagokon, hegyvidékeken keresztül rendíthetetlenül, hiszen a kereskedelem fontosabb volt, mint az élet! Igaz, létezett vizi út is (Canton-Bangkok-Mad- rasz-Goa-Baszra - vagy a Vörös tenger), amit a XIX. században igen leegyszerűsített a Szuezi csatorna megnyitása. * A rafinált ízlés, ami az elmúlt 2000 esztendőt végigkísérte, a ma praktikus gondolkodású embere számára szinte fölfoghatatlan. Midőn a perzsa király megkérdezte szolgáját, hogy "milyen illat jellemzi az égi világot", az habozás nélkül sorolni kezdte az összetevőket: Perzsia rózsái, Szamar- kand bazilikuma, Iszfahán ibolyája, Kom sáfránya, India aloéja, Tibet pézsmája stb.stb. Gondoljuk csak el! Ami pedig az ókori fejedelmek (és udvaruk, asszonyaik) ruhatárát illeti, az mesékbe illő -, akár Harun-al-Rasid bagdadi kalifáról, akár Timur
