Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. április Lenk mongol fejedelemről, akár a kínai császárok valamelyikéről, akár Nagy Szolimán szultánról legyen szó. Hímzett, kézzel festett, igazgyöngyökkel és drágakövekkel ki vart, aranysújtásos selymek, bársonyok, damasztok, muszlinok tobzódása, melyek felületes leírása is oldalakat venne igénybe. Aztán jött a XX. század! Föltalálták a müsely- met, a nylont, s a régi idők pompájából alig maradt egyéb néhány ki fakult foszlánynál; az is főleg a sírokban, ahol a balzsamozásra használt vegyszerektől átitatva, jobban ellen tudott állni "az idő vasfogának". Vajon, tudjuk-e, hogy a "selyem-út" vándorai és kutatói közt több neves magyar is volt? Csak példaként említem Vámbéry Ármint (1832-1913), aki dervisruhában kóborolta végig a veszélyes középázsiai vidékeket és Stein Aurélt (Sir Aurel Stein, 1862-1943). Mindkettőnek a tudományos munkássága könyvtárnyi! (Nagy kár, hogy a nyugati világ “angolokként” tiszteli és tartja nyilván őket.) * Ne gondoljuk azt, hogy amit föntebb vázoltam, valami aktualitását vesztett, porosodó legenda, nosztalgiás múltbafordulás. Az 1900-as évek végén az UNESCO nagyszabású tervet dolgozott ki a "selyem-út" (vagy ahogyan ők nevezték: "a dialógus útja") újraértékelésére és tudományos kutatására. Több expedíció indult és indul még majd el ezzel a céllal: a szárazföldön, a sztyeppéken keresztül és a tengeren... A munkálatok lelkes koordinátora, így indokolta meg ezeket az erőfeszítéseket: "Azt akarjuk felderíteni, hogy ez a 'selyem- útnak' nevezett hatalmas kommunikációs vonal, - mely Kínától Portugáliáig biztosította évezredeken át az összeköttetést -, milyen mértékben és hogyan befolyásolta az általa érintett népek lelkivilágát, kulturális, gazdasági életét, s mi volt a titka annak, hogy olyan sokáig használható maradt? A mi célunk a béke és együttműködés kiépítése. Azért fordulunk vissza a múltba, hogy megmutassuk a ma oly iszonyúan gyűlölködő népeknek, hogy mennyire egymásra vannak utalva és a huzamos együttműködés milyen mély nyomokat hagyott bennük - az ideológiai, nemzeti, történelmi és földrajzi különbözőségek ellenére. Jobban meg kell ismemi és elemezni azokat az összekötő szálakat, melyek egy nagymérvű szolidaritás létrehozásához szükségesek". Szép és nemes célkitűzés. Megvalósításában több mint 1000 különböző származású tudós működik közre, s gondolom a költségek is tetemesek! Az eredmény?? Nem mondta-e a mi Deák Ferencünk, hogy "a jó ügyet szolgálni akkor is kötelesség, ha a sikerre nincsen remény"!? De hátha! De hátha?? Kopjafát állított a székelyföldi Nyergestetőn Sólyom László köztársasági elnök az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban elesettek emlékére szombaton. Az államfőt szállító gépkocsikonvoj helyi idő szerint délután valamivel négy óra után érkezett meg a Hargita megyében lévő Nyergestetőre. Addigra már jelentős tömeg - a szervezők szerint több mint kétezer ember - gyűlt össze a hegytetőn, a gépkocsik a hegy mindkét oldalán hosszú sorokban parkoltak a szűk út mentén. A sűrű hóesésben és a hideg szélben nagy tapssal fogadták a magyar államfőt és kíséretét. Az ünnepségen jelen volt Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Hargita és Kovászna megye önkormányzati vezetői, a környező városok és falvak polgármesterei ugyancsak részt vettek az ünnepségen, számos településről csoportosan, küldöttségben érkeztek a magyarok. Sólyom László a román és magyar sajtó képviselői előtt kifejezte meggyőződését, hogy amikor egy államfő egy másik országban élő nemzeti kisebbség tagjaival együtt emlékezik meg egy nemzeti ünnepről, az hozzájárul a két ország kapcsolatának javulásához. Újságírók mostani utazásának körülményeiről kérdezték az államfőt, aki így felelt: "Furcsának tartom a történteket, de hát itt vagyok. Ezt majd a két külügyminisztérium tisztázza egymással. Arra kérdésre, hogy miként értékeli, hogy a román hatóságok visszavonták leszállási engedélyét, az elnök azt mondta: "Nagyon furcsának tartom". Hozzáfűzte: ezt barátságtalan gesztusként értékeli. Lapunk megtalálható és olvasható Tapolcán a városi könyvtárban.
