Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. április Húsvéttól húsvétig Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok tavaszváró emlékeivel. Ünnep előtt kinyílik a rekettyebokor a komor Hargita aljában, kiszökken a bolyhos, csibesárga pim- pó a Maros völgyében. Húsvéti kivirágzás a természetben, tavaszi reménysugár a szívekben és a lelkekben. Tél után tavasz jön, a sötétség után hajnalhasadás, a megpróbáltatás után feltámadás. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok meghitt emlékeivel. Küküllő menti kis faluban a frissen sulykolt tiszta rongyszőnyegre lépni ünnep küszöbén, hihetetlen érzés. A fekete keszkenős nagymama biztos mozdulatokkal írja a tojásra a századokon át örökölt cserelapis, kígyós, tulipános mintákat. Az ablak fáján zöldéi 1 a cseréptálba vetett búza. Zsenge hajtása hirdeti: a székely faluban még van értelme a vetésnek. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok bizakodó emlékeivel. Lészpeden lenni nagypéntektől húsvétig, a megfe- szíttetés szomorú emléknapjától a megváltást hordozó hajnalig, igazi tisztelet ünnep, ember és Isten előtt. Betoppan a szomszéd: Krisztus feltámadott! Higgyünk valóban! - hangzik a válasz Csángófol- dön, ahol meggyőződéssel, bizalommal, példamutatóan hisznek a megújulásban és megmaradásban. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok megtartó emlékeivel. Picinyke kislány kerüli a csíksomlyói kegytemplomot. Csöpög kezére a viasz, de felnőtt módjára viseli. Körömszakadtáig ragaszkodik a szertartáshoz, és óvja a gyertya fényét, mintha az életét óvná. Szemében könny, tekintetében elszántság. Megy a feltámadási körmenet sodrásában, összeszorított foggal, büszkén. Húsz év múlva sem akar hiányozni. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok kedves emlékeivel. A Nyárád mentén a vályúba is kerülhet a lány húsvéthétfőn. Úgy kell neki, ha hajnalozási ág ékeskedik a székely kapun. A fiatalság örömnapja, az életre locsolás hímes ünnepe ez a nap. A székely harisnyás legény belép a kapun, és már tudja, itt egy takaros fehércseléd lakik. Kinézi magának a lányt, és így lesz termékenységvarázsló, élethordozó, falumegtartó a vízbevető hétfő. Tele van a lelkem az elmúlt húsvétok szeretetteljes emlékeivel. Megszentelt étel, sonka, bárány, kalács, tojás az asztalon. Együtt eszik a család egy háromszéki kis faluban. A szokás úgy tartja, ha közösen fogyasztják el a megszentelt ételt, együtt marad a család az elkövetkező esztendőben is. Húsvétkor szokásában együtt van egy nemzet. Itt, Európa keleti határán, Erdélyben, és ki tudja merre, bárhol, de bátorít a gondolat, mégis együtt. Tele van a lelkünk méltatlan, sajgó sebekkel. Istenem, mennyi remény elhal két húsvét között, és mennyi feltámad. Mennyi nagypéntekünk van, mennyi keresztet hordunk, és mindahány annyiféle. Nemzeti imádságunk, fohászunk azonban csak egy van, egy nyelven, magyarul. Összetart, hogy ne hulljunk szét, mint oldott kéve. Hitünk és reményünk. Húsvéttól húsvétig. Nagy Zsuzsanna (erdély.ma) Gábler Antal: Húsvéti Harangok írás mondja minden nyelven: Örüljetek - feltámadott, A kételkedők seregének Az üres sírhely, választ adott. Golgota után feltámadás, Hirdetik már a harangok S győzhetetlen képmása szól: Híveim újra itt vagyok. Imádkozom az oltár előtt Ég és Föld fennséges Ura: Tavasz ébred körülöttem, S a templom zúgja - Alleluja. Lapunk megtalálható Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban is.
