Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Mindig akadnak olyan állomások, melyről úgy gondoljuk, hogy ez már az utolsó. Majd a következőnél rájövünk, hogy tévedtünk. így van ez a munkanélküliség számának alakulásánál. Következik egy kerek szám, mi pedig elszömyedünk, hogy már itt tartunk. „Pártunk és kormányunk” szükségét érzi, hogy kiadjon egy közleményt, (melynek fele sem igaz) mely szerintük alkalmas arra, hogy elvegye az élét az irritáló számoknak, és az egész kezdődik elölről. Új számok, új ha- zudozás. Azért szép csendben megjelenik egy másik szám is, vagy pontosan megbújik a sorok között, ez pedig a szocik népszerűségének folyamatos csökkenéséről „tájékoztat.” A két szám között összefüggés figyelhető meg. Mára a munkanélküliek száma elérte, sőt meghaladta a bűvös 10%-ot, és növekszik, mint a kamaszgyerek. Ugyan csak mára, az MSZP-re szavazók száma, egyes közvélemény kutató intézetek szerint lesüllyedt a bűvös 10% alá, és tovább zsugorodik. Ahogy a munkanélküliek száma növekszik, ez a mutató úgy csökken. Más is mozgatja a népszerűtlenségi mutatót. Az elszegényedés, a nyomor, a mindent elborító korrupció, az uralkodó senkiháziak erkölcsi devalválódása. A neoliberálisok már, már beteges magyar gyűlölete. Ide sorolnák még olyan jelenséget, mint a palotaépítési láz, mely a második, harmadik generációs „elvtársakra” oly jellemző. Térjünk vissza a munkanélküliségre. Közel 600,000 ember kell fel úgy reggelente, hogy nincs mit tennie. Ami még szomorúbb, hogy a munkát keresők egy széles rétege fiatal. Ugyanis az ifjúság 27%-ának tevékenységére senki nem tart igényt. Ez csak a november 12-i állapot. Holnapra a számok még elkeserítőbbé válnak, és ebből a mókuskerékből jelenleg nincs kiszállás. Néhány hete a Jobbik nyilatkozatban leszögezte, hogy a 2010-es választásokon célul tűzték ki, az MSZP megelőzését. Ahogy ma a dolgok állnak, erre minden esélyük megvan. A Parlament őszi ülésszakán felszólalhattak a párt EU-s képviselői. A szocialisták a beszéd előtt teátrális mozdulatokkal felálltak és kivonultak az ülésteremből. Először nem értettem, hogy miért. Hiszen a Jobbik Magyarországért párt megalakulása óta törvénytelenséget nem követett el. Nem vett részt az ország kifosztásában. Közülük senki felelőséggel nem tartozik azért, hogy az ország idáig jutott. Programjuk arról szól, hogy hogyan lehetne az ország hanyatlását megállítani. A következő országgyűlési választások után politikai tényezővé fognak válni. Ezernyi körülmény szól arról, hogy talán mégis érdemes lett volna meghallgatni elképzelésüket, már csak azért is, mert pár hónap múlva, hetente fognak megszólalni a nemzet házában. Az a mutatóban maradó néhány szegfus, akkor is rohangálni fog? Már, már kollektív hasmenésre gyanakodtam, amikor hirtelen megvilágosodott előttem egy hihető teória. Ismert, hogy a szocialisták nem éppen a tiszta kezükről váltak híressé. Ezt a székely Áron bátyám úgy definiálná, hogy lopnak, mint a szarkák. Vagy ahogy Orbán Viktor szokta emlegetni, a rókát nem lehet leszoktatni a tyúklopásról. Magyarország szellemi nagyhatalom volt. Egyetemeink színvonalát Európa legjobbjai közé sorolták. Mára ez megváltozott. A liberális oktatási tárca, mindent elkövetett azért, hogy a felső- oktatás elszürküljön, elsorvadjon. Ennek ellenére is, időnként egy, egy magyar találmány hírére a világ pallérozottabb fele felkapja a fejét. így van ez egy érdekes hazai találmány esetében, melynek a lényege, hogy a tetőcserépbe gyakorlatilag beépítik a napkollektort. Oly egyszerű, mégis csodálatos ötlet, mely forradalmasítja a lakások energia ellátását. Az ötlet megvalósításához a Parlamentben Pelczné Gáli Ildikó fideszes képviselőnő kért segítséget. Ami ez után történt, az hátborzongatóan aljas. Koka János, az SZDSZ frakcióvezetője, és Eörsi Mátyás liberális „vastagbőr,” a „zenekar” többi tagjával karöltve, gúnyos felháborodásuknak adtak hangot. Jóérzésű ember egy pillanatra elgondolkodott, biztos, hogy ezek az idegen szívűek a magyar országház széksorát koptatják? Ha igen, azon kívül, hogy egy nemzet véréből és verejtékéből remekül prosperálnak, mi köti őket ehhez az országhoz? Remény, a további zsákmányszerzéshez. Miért fáj nekik az, ha egy magyar elme valami csodálatos dolgot alkot, melyre felhívja honfitársainak és a világnak figyelmét? Miért baj az, ha egy nemzet valami kiugró teljesítményre ismét büszke lehet. Néhány pillanatra elfelejtjük a rólunk terjesztett bűnös nemzet fogalmát. Ha az 2009. Karácsony
