Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-12-01 / 12. szám

2009. Karácsony egyre elviselhetetlenebb körülmények között elő magyarság, némi derűvel nézhet előre. Ez a nem­zetáruló piócahad, mely egy nemzet vérét szívja, megszállóként viselkedik saját hazánkban. Valaki némi keserűséggel és nem kevés gúnnyal, az SZDSZ-t az ÁVÓ újkori szellemi holdudvarának nevezte. Az MSZP választmányának ünnepi ülésén, ahol a jóléttől kihízott arcok tükrében egy ismerős, go­nosz tekintetű egyén lépett a mikrofon mögé. Ez az illető nem volt más, mint Gyurcsány Ferenc bukott miniszter- és pártelnök. Élűén önmagához, azonnal riadót és ébresztőt fújt. Szerinte ugyanis egy „követelőző, agresszív ragadozó” dörömböl a hatalom kapuján, ez pedig a Fidesz. Mondott még mást is, melynek valóság tartalma erősen megkér­dőjelezhető. Arra már nem tért ki „nemzetvezető” Ferikénk, hogy a dörömbölő Fidesz mögött egy nemzet akarata sorakozik fel. Ilyen „apróság” el­kerülte Fletó figyelmét. Persze nem is ez a lényeg. Gyurcsány harcban hívó felhívása mögött féle­lem motoszkált. Bíbó István örökbecsű szavait juttatta az eszembe. Azt, hogy demokrata az, aki nem fél. Csakhogy ez a pápai fiú mindig is félt. Még az ellenségei sem vádolták azzal soha, hogy demokrata. Félt azért a 2006 október 23.-i véres rendőrségi túlkapásért, és szűköl, mint a sarokba szorított patkány, mely utolsó kétségbeesett helyzetében támadásra adja a fejét, mely egyben a végzete is. Gyurcsány Ferenc buzdítása a pat­kányeffektus egy ismert példája. Támadásba való menekülés a felelősség elöl. Érdekes volt megfigyelni, hogy közvetve meny­nyire nyitott fülekre talált Ferkó kiáltványa. Ugyanis több (rágcsáló) képviselő, egymást ta­posva, leköpve, átgázolva próbál felkapaszkodni arra a listára mely számára a következő válasz­tásokon a menekülést jelentheti az elszámoltatás elöl. Jelentheti, de nem fogja jelenteni. Ugyanis a nemzeti erők nagy valószínűség szerint túllépik a 2/3-os többséget, és akkor a mentelmi jog csak írott malaszt marad jó néhány senkiházi számára. Ez a hajó, már minden eresztékében recseg, ro­pog, és nem nyújt menedéket. A rágcsálók napjai meg vannak számlálva. Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.) 17 Szerkesztőnk születésnapjára Mint munkatárs, hosszú évek során megtanultam, szerkesztőnk Soós József, az emigráns sajtó elkö­telezett, hűséges katonája. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, hogy 90 éves korában, a jól megérdemelt nyugdíj helyett, újságot szerkeszt, szinte egyedül. Végtelen odaadással, becsületes­séggel szerkeszti és adja ki a lapot, immár 45. éve. Hosszú irodalmi munkásságára 2006-ban tette fel a koronát, amikor a magyar szabadság- harc 50. évfordulójára, mint a Szabad Magyar Új­ságírószövetség főtitkára, megszervezett egy nem­zetközi irodalmi pályázatot. Az előkészítés és a pályázat lebonyolítása, rengeteg időt és munkát vett igénybe, de ő 86 éves korával felvállalta ezt az időt és fáradságot nem kímélő nehéz munkát. Ugyanakkor az Amerikai Magyar Újság ünnepi számában vezércikkben idézte Albert Canus No- bel-díjas francia író ma is időszerű sorait: „Csak úgymar adhatunk hívek Magyarországhoz, ha so­ha és sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyil­kosokat. ” S ehhez hozzátartozik: a 60-as évek ele­jén Raymond Cartier, az európai újságírók fe­jedelme írta egyik cikkében, „...a magyar forra­dalom vérbefojtása után, a kommunistákat állan­dóan emlékeztetni kell brutális, embertelen múlt­jukra. ” És Soós József a lapunk szerkesztője, év­ről évre emlékezteti őket erre. A mai modem világban nagyon nehéz, csak előfizetésből újságot fenntartani, de Józsi bátyánk, híven kitart a lap önállósága mellett. Ebben a ne­mes munkában a munkatársak, és a hűséges olva­sók, önzetlenül támogatják őt. Kedves Józsi Bátyánk, december elsején rád gondolunk és szívből kívánjuk: Isten éltessen sokáig! Büszkék vagyunk Rád! Gábler Antal A TÚLSÓ PART A halálomból visszanézve Az életemre, az egészre Csak fájdalom és düh van bennem, Éltem értetlen magam ellen. Szerelmeimnek édes mérge Ártalmamra volt - de megérte. Saáry Éva AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents