Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 2009. Karácsony Kiss Péter is rágalmaz, nem csak a hatszázezer, mint szám problematikus, hanem az sem igaz, hogy magyarok irtották ki a zsidókat. Kiss hallgat arról, hogy a zsidók deportálása a német megszállás után indult el, és nem Magyarország kezdeményezte. A rágalmazók hallgatnak arról is, hogy mit tett Koszorús, Ocskay, Salkaházi Sára, Stehlo Gábor és sokan mások az üldözött zsidóság érdekében. A legújabb támadás: a németek kollektív üldözést szenvedtek Magyarországon a magyaroktól a második világháború után. Ezért külön-külön Szili és Sólyom is bocsánatot kért a magyar nép nevében a németektől. Aztán egy elképesztő hazugság egy jobboldali lapban: „... az ideiglenes, majd a választott demokratikus kormány ... törvényesen üldözte a német kisebbséget, ami azt jelzi, a parlamenti képviselők már akkoriban is rugalmasan kezelték saját lelkiismeretüket.” (Ugró Miklós: Kitelepítve Akiktől megtagadták a hazaszeretetet. Magyar Nemzet 2009. november 7. szombat 35. old.) És közben hallgatnak arról, hogy a magyarországi németek jelentős hányada nyíltan Hitlert tartotta vezérének és a nácizmusért lelkesedett, németnek vallotta magát, volksbundista volt, több tízezren önként jelentkeztek a Waffen SS-be, és német célokért harcoltak a német hadseregben. A rágalmazók elhallgatják, hogy a potsdami konferencia központilag és egységesen rendelkezett a német lakosság kitelepítéséről Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról. A rágalmazók elhallgatják azt a harcot is, amit Magyar- ország vívott az ártatlan németek megmentéséért, határozottan elutasítva a kollektív büntetést. Egy szót sem szólnak például a következőkről. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) a magyar kormánynak határozatot adott át, melyben az állt, hogy a lehető legrövidebb időn belül elő kell készíteni 450 ezer német kitelepítését, ami a németek kollektív megbüntetését jelentette. 1945. augusztus 9. Az előkészítést végző tárcaközi bizottság az egyéni elbíráláshoz ragaszkodott: „a magyar kormánynak az a korrekt jogi felfogása, hogy az igazolásokat kizárólag egyéni felelősségre vonás alapján hajtja végre. Elutasít minden kollektív felelősségre vonási gyakorlatot.” 1945. november 20. 1945. november 30-án a magyar tiltakozásokat lesöpörve a SZEB követelte a Tildy kormánytól 500 ezer német kitelepítését. Megszabták még a végrehajtás kötelező ütemezését is. Míg Magyarország küzdött a németekért, Ke- let-Közép-Európából 12 millió németet űztek ki, közülük kb. 2 millió életét vesztette a kegyetlenkedésektől, az embertelen bánásmódtól. Ez a magyarországi kitelepítésekre nem volt jellemző, egyetlen haláleset sem történt, sőt, pl. Bolyon, a második kitelepítési hullámból 100 ember hazaszökött a vasútállomásról. Összesen több mint 8 ezer kitelepített visszaszökött, nem történt bántó- dásuk. Végül is a magyar „üldözéseknek” köszönhetően a Magyarországról kitelepített németek száma, az előírt 500 ezerrel szemben biztosan 170 ezer alatt maradt. Ezért köszönet járna, nem pedig nyilvános rágalmazás. A magyarbarát kedveskedésekből a „művészek” is kiveszik a részüket. Schiff András (zongorista) például nagy dirrel-dúrral hátat fordított Magyarországnak, (aztán szép csendben vissza- somfordált). Kertész Imre (író), amikor csak teheti, utálkozva hangsúlyozza, hogy nem sok köze van a magyarsághoz. Végezetül egy szót a cigányokról is. Természetesen a cigányok üldözése is bűne a magyarságnak. Ezt a rágalmat leplezi le a következő tény. „Magyarországon köztudott, hogy vannak csicskák, több ezren, egyes helyeken rabszolgának hívják őket... A csicska ... az esetek többségében magyar, a gazda meg cigány.” (Magyar Nemzet 2009. október 24. szombat 40. old.) Módos cigányok furfangosan kiforgatnak javaikból magyarokat, aztán ezeket, a tőlük függő nincstelen nyomorultakat, elvéve nyugdíjukat, rabszolgaként tartják, dolgoztatják. Ezzel a cigányok nemcsak haszonhoz jutnak, hanem még önbizalmukat, gőgjüket is hizlalják: ország-világ láthatja, hogy ők milyen nagy urak, magyar rabszolgák szolgálják őket. Ez a helyzet Magyarországon a 2009. év végén. Dr. Hasznos Miklós N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
