Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
2009. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Szent Karácsony éjjel... (Folytatás az 1. oldalról) S történt, hogy két pici angyal, szintén lerepült a földre, de nekik már nem jutott sem hangszer, sem csengő, ők üres kézzel jöttek, és énekelni sem tudtak. De amint megpillantották az édes pici Jézust, olyan meleg lett a szívük, hogy a szemükből két könnycsepp hullt alá nagy boldogságukban, s ezek a könnycseppek rácsöppentek a Kisjézus pólyácskájára, s úgy ragyogtak azon, úgy világítottak, mint az opálcsillagok. Ez a két pici angyalka - az egyiket úgy hívták, hogy Csillagszem, a másikat, Rózsásajk - mikor vissza kellett volna repülniük a mennyországba, nem repültek vissza csapatjukkal, hanem észrevétlenül és nagy kíváncsian kilopakodtak a barlang elé. Szerették volna látni, hogy milyen ez a föld, ahova a Kisjézus eljött. S amint kikukucskáltak a barlang szája előtt, nagyon elszomorodtak.- Jaj, de csúnya ez a föld - mondta Csillagszem.- Milyen sötét - felelte Rózsásajk.- Nincs egy szál virág sem sehol - folytatta Csillagszem.- És a fákon nincs egyetlen levél sem - toldotta meg Rózsásajk. Már nagyon késő volt, mire felértek a mennybe, s bizony a kis és a nagy ágyak már mind meg voltak vetve. Az angyalok elénekelték gyönyörű esti imájukat, s aztán siettek lefeküdni. Már mind feküdtek s szenderegtek ágyaikban, csak Csillagszem és Rózsásajk nem tudtak aludni. Csak forgolódtak, forgolódtak ágyukon. (...)- Csillagszem, te sem alszol? - kérdezte egy sí- rós, remegő hang. És Csillagszem rögtön megismerte Rózsásajk hangját.- Nem - felelte pityeregve Csillagszem, s azzal máris mászott ki ágyacskájából és odaült Rózsásajk ágya szélére.- Te is arra gondolsz... - kérdezte Csillagszem.- Arra - hüppögött Rózsásajk.- Úgy fáj a szívem... - kezdte a beszédet Csillagszem. - Milyen szép itt minden. Csak úgy ragyog... Milyen jó nekünk...- Bezzeg szegény Jézuskának... - folytatta Rózsásajk - Milyen más mindene... Minek is fog örülni a földön?... Úgy belejöttek a szomorúságba, a szomorú beszédbe, hogy észre sem vették. De észrevették ám a többiek! (...) Volt egy hirtelen haragú kis angyal, úgy hívták, hogy Viharocska, hát ez bizony egy kicsit - de nem nagyon - megmérgesedett, és odakiáltott nekik:- Legyetek már csendben, mert nem tudok aludni!- Hagyj nekünk békét, mert mi nagyon szomorúak vagyunk - felelte a két kis angyal, és csak suttogták egymásnak nagy bánatukat tovább. Viharocska sem volt rest. Felállott ágyában, megfogta párnáját és hozzájuk hajította. Kezében ottmaradt az elszakadt párnahuzat két darabja s a sok-sok ezer pihe hulldogált, hulldogált szerteszét... Bizony, hogy megijedtek erre mind a hárman. Rémülten látták, hogy a sok-sok ezer pihe nem marad a mennyország padlóján a felhőkön, hanem azokon is túlesik... szálldogál... hulldogál lefelé ... Leguggoltak most mindhárman a felhő szélére, és sírásra görbült szájjal nézték a hulldogáló pely- heket:- Jajajaj, mi lesz ebből!- Ha megtudja Uriel arkangyal...- Mit csináljunk? Mit csináljunk? Viharocska hamar határozott:- Szálljunk a pelyhek után, szedjük össze egyenkint, azután majd összevarrjuk a párnát! A szót tett követte. (...) S amint leértek, mit vettek észre?! Azt, hogy a párna összes pihécskéi mind a betlehemi barlangistálló környékére estek. Ott fehéredtek a földön, ott díszítették gyönyörű pilléikkel a fák ágait...- Ne szedjük őket össze! - kiáltott fel Csillagszem - nézd, nézd Rózsásajk, milyen szép minden, ahova a pihék estek. Versengve szaladtak párnájukért, szaggatták, tépdesték és boldogan szórogatták, rázogatták lefelé a pihéket. Felébredtek a nagy zajra a többi angyalok is.- Mi az? Mit csináltok? - kérdezték csodálkozva.- Szépítjük a csúnya földet, hogy a Kisjézus örüljön! - kiáltották hárman is, s néhány szóval elmondták a történteket. Nosza, erre kiugrottak a többi angyalok, s mind kezdték szaggatni párnájukat, dunyhájukat.- Kemény lesz a fejetek alja, mert másik párnát az idén már nem kaptok - óvta őket Uriel ar-
