Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
2009. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Saáry Éva SZICÍLIAI KALAND ...mert csak "kalandnak" lehet nevezni ezt a félresikerült márciusi utazást. A "csillagok állása" volt-e rossz - ki tudja!? Mindenesetre, fogvacog- tató hideg, eső, köd fogadott bennünket. Nyári ruháink, nyitott szandáljaink mindvégig a bőröndben maradtak. Már Lugánóban kezdődött a rossz érzés! A DOMO-társaság buszát szűknek, kényelmetlennek találtuk. (Csak később értettük meg, hogy az Amalfi-tengerpart keskeny, kanyargós útjain nagyobb jármű nem tudott volna boldogulni.) Majd hosszú órákat töltöttünk unatkozva egy autóbárban, mert a tengerészek sztrájkoltak s csak este 11 tájban lehetett Genovában hajóra szállni. A Grimaldi társaság legmodernebb kompja, a La Suprema, óriási tömeg buszt, teher- és magánautót fogadott magába. Több emelet magasságával óriásinak, stabilnak tűnt, mégis éjszaka, a szándékosan elbarrikádozott, ablaktalan belső hálófülkékben jól éreztük a "maré mosso" nyugtalanságát. Fölébredtem ugyan, de nem keltem föl, mert vízszintes testhelyzetben könnyebb elviselni az imbolygást. Reggelre kissé lecsillapodtak a hullámok. Bekóboroltuk a hajó minden zegét-zugát. Még az uszoda közelébe is kimerészkedtünk, de csak pár pillanatra, mert bezavart bennünket a jeges szél. Jó reggelit, ebédet lehetett viszont enni a "self servicédben. A tervezettnél sokkal később értünk Palermóba. Többen zsörtölődtek, hogy nem láttunk a híres városból semmit. Utiprogramunkban az állt, hogy vacsora vár ránk a hotelben, de elfelejtették közölni, hogy szállásunk Catania közelében lesz, ami több órai, végtelennek tűnő éjszakai utazást jelent. Fondachello di Mascali. Modem, minden kényelemmel ellátott bungalowok. Az udvarból látni az Etna fehér, örökösen párát lehelő csúcsát. A bosszantó csak az, hogy a tenger messze van, s a hotel körül se falu, se város, melynek utcáin sétálgatni lehetne. Mikor a prospektusban láttam, hogy az esti étkezést nem számították bele az árba, azt gondoltam, majd elmegyünk egy kis trattoriába, ahol fillérekért lehet szicíliai különlegességeket kapni. Nem így volt. Jobb híján el kellett fogadnunk a 25 eurós, német túristák ízléséhez mért, se íze-se bűze kosztot, amit főleg hazai rokonaim fájlaltak - magyar forintra számolgatva át mindent. A "fakultatív" kirándulásokkal sem volt jobb a helyzet. Kénytelenek voltunk elmenni, mert különben szobánk négy fala között kellett volna rostokolnunk. * "Aki sokat markol, keveset fog" - véli a közmondás, s ez jellemző volt egész utazásunkra. Tetszetős, csábító nevek, de mindenből csak rövid ízelítő. Miként a japán túristákat kifigurázó, gyorsított filmeken látni: befutottunk, kifutottunk... Cataniában a katedrálist és a város jelképeként nyilvántartott, fekete lávakőből készült elefántot láttuk, Szirakúzában Apollo templomának romjait, a 2000 év emlékeit őrző katedrálist (a Charles Aznavour-sanszon duruzsolt az emlékezetünkben). Helyi idegenvezetőnk müveit zenetanár volt, de szójátékait, filozófiai eszmefuttatásait csak kevesen értették-értékelték. A magyarországiaknak különösen nagy csalódás volt, hogy az Etnát csupán messziről láttuk, közel érve azonban nem leheti fölkapaszkodni az első megállóig sem, pedig valamikor elbandukoltam majdnem a kráter széléig, és érdekes kristályokat (covellinát, malachitot...) vásároltam a hotel előtti bódékban. Most szél kavarta a havat s Demeter nyírfái nagy, csodálkozó szemekkel néztek ránk. Soffő- rünk azzal vígasztalt, hogy gyönyörű sípályák vannak a hegy oldalában. Szép időben, lesiklás közben, az azúrkék hullámokat lehet látni. Vigasztalásul részt vettünk egy kedélyes borkóstolón. Taorminában kicsit fölszakadtak a felhők, de olyan késő délután értünk oda, hogy az ókori színház Csontváry megörökítette romjai közé éppen- csak bekukkantottunk. Még szerencse volt, hogy a városka szűk utcáin nem nyüzsgött annyi nép, mint nyár idején. Talán még annyit, hogy ezt az utazást egy háztartási gépeket gyártó cég támogatta, ezért el kellett szenvednünk egy fárasztó árúbemutatót,
