Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-06-01 / 6. szám

2009. július ból, és itt aktív magyar társadalmi és kultúráiét központjába kerültünk. A Juhász József által ve­zetett Chicagói Magyar Társaság tagjai lettünk, és azon keresztül kapcsolódtunk a magyar közös­ség életébe. Az irodalmi emlékeim a hatvanas évek végéről származnak, amikor Makkai Adám nyelvész, költő városunkba költözése után meg­alapította a Kodály Zoltán Társaságot, amely évente 4-6 előadást tartott neves magyar irodal­márok részvételével. A teljes névsor felsorolására nincs elég hely, de néhányat megemlítek: Gömöri György, Fáy Ferenc, Tűz Tamás, Horváth Ele­mér, Kányádi Sándor, Határ Győző, és Faludy György költők, Ignácz Rózsa, Kovács Imre, Sütő András, Nehéz Ferenc írók voltak többek között a KZT vendégei. A tizedik évfordulóra rendezett ünnepi műsort 1979. május 6-án a Tulipános Láda székházába tartották és ez egyben fordulópontot jelentett, városunk irodalmi életé­ben. Ekkor a vendégek között találtuk Mózsi Ferenc költőt, aki később megalapította a Szivár­vány irodalmi, művészeti, kritikai Szemlét, amely 1980 és 1999 között működött előbb Chicagóban, majd 1992-től Budapesten. Chicagóban, a 3313 N. Clark Street cím alatt lévő házban volt otthona a Tulipános Láda magyar kulturális egyesületnek, amely Diószegi Sándor zeneszerző és tanító vezetése alatt működött 1963 és 1979 közötti években. A rendszeres irodalmi és művészi összejövetelek és előadások mellett, a magyar nyelv oktatását szorgalmazták a helyi amerikai-magyar gyermekek részére. Az épület és az egyesület két nemes magyarnak köszönhette létét: Musschoot Mária és Szathmáry Lajos voltak az anyagi támogatók. Amikor Diószegi Sándor 1979-ben visszatért Magyarországra nem volt, aki átvegye tőle a stafétabotot, így az utolsó chicagói magyar kultúrház nemsokára megszűnt. Később évekig az Organic Theatre nevű amerikai színház működött az épületben. A hetvenes évek közepén, a Tulipános Láda előadásán találkoztunk először Mózsi Ferenccel, aki Szathmáry Lajos meghívására jött Chicagóba, költői estét tartani. Az est másik előadója (a ne­vére nem emlékszem) Ausztráliából érkezett, de nem volt hajlandó fellépni együtt a szakállt viselő ifjú Mózsival. Szathmáry Lajos az előadás előtt megjegyezte: Kossuth Lajos is szakállt viselt, mégsem vonta kérdőre senki a magyarságát. Mó­zsi Ferenc azután 1978 nyarán telepedett le Chicagóban és 1980-ban indította útjára a Szivár­vány című irodalmi folyóiratot Kontra György író-szerkesztőtársával, aki önkezével vetett véget fiatal életének. Később Horváth Elemér kapcso­lódott a szerkesztés munkájába, 1992-tól pedig immár Budapesten: Zalán Tibor, Jankovics Jó­19 zsef és Szügyi Zoltán segítették a nyugati ma­gyarság egyetlen folyóirata szerkesztését. A Szi­várványnak kevés támogatója volt, márpedig az irodalmi folyóirat szponzorok, mecénások nélkül nem képes fennmaradni hosszabb ideig. Mózsi Ferenc chicagói életéhez szorosan kapcsolódik az általa létesített Irodalmi kávéház működtetése, amelyet akkoriban sok támadás ért, vélt és valót­lan politikai okokból. Mózsi Ferenc akár elődje Makkai Adám magyarországi, erdélyi, vajdasági és felvidéki írókat, költőket is vendégül láttak elő­adásokon. Ezt a folyamatot többnyire olyanok tá­madták, akiknek semmi közük nem volt az iroda­lomhoz. Az Irodalmi kávéház vendégei közül kiemelhető Faludy György költő, aki hetvenes évektől kez­dődően végleges hazatéréséig kétévente jött Chi­cagóba költői esteket tartani. Az első alkalommal Makkai Ádám meghívására, 1972. április 8-án a Kodály Zoltán Társaság vendégeként. Az est, minden idők legsikeresebb magyar irodalmi ren­dezvénye volt Chicagóban, az előadás első részé­ben kizárólag Villon balladáit hallhattuk, Faludy átköltésében. A szerzői estet Simon Miklós szín­művész vezette le, aki az amatőr részvevők mellett a balladák közül a legtöbbet szavalta. Az előadásra a képzőmüvészi tehetséggel áldott Si­mon Miklós rajzokkal illusztrált emlékfüzetet ké­szített, százas szériában. Ki tudja, az általam meg­őrzött kópián kívül hová lettek a többi elsárgult példányok. A 30-as években, Faludy hatalmas sikert ért el Villon átköltéseivel, ami a háború utáni években is folytatódott, egészen 1950:ig, amikor a Rákosi rendszere betiltatta könyveit. Ért­hető volt a kivételes érdeklődés, a Villon balla­dákkal telített előadás iránt. Az 1996-ban a fiatal magyar költőgeneráció tehet­séges tagja Pálinkás István érkezett Chicagóba, aki Pilvax kör néven alapított irodalmi társaságot. Pálinkás agilisán állt hozzá a szervezéshez, és a Chopin Theatre kávéház jellegű termében ren­dezett költői estéi egyre sikeresebbek voltak. 1997-ben a Los Angelesben élő Kannás Lajos volt a vendég. Régebbre visszamenve említést érdemel dr. Fied­ler Kálmán, aki az 50-es évek elején került váro­sunkba, ahol minden magyar kulturális esemény­nek szervezője ás támogatója volt. Egyik emléke­zetes rendezése a Fekete István (1971. február 7) emlékest, amelyen többek között Nehéz Ferenc író és Simon Miklós szavalómüvész is fellépett. Fiedler Kálmán Soproni Bálint néven írt vers­gyűjteménye 1986-ban látott napvilágot Chicagó­ban, színdarabjait - Julika, Ősatya etc. - a Chi­cagói Magyar Színház mutatta be az 50-es és 60­AMER1KAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents