Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-06-01 / 6. szám
as években. 20_______ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Végül feltétlenül említést érdemel a felvidéki költő Kossányi József, valamint Nehéz Ferenc író. A Clevelandban élő Kossányi 1982. január 9-én tartott, igen érdekes előadást az Irodalmi kávéházban. A költő saját Végtelen út című verseskötetéből olvasta fel verseit, majd jogos büszkeséggel beszélt a Felvidéki írók és költők szerepéről a magyar irodalomban. Beszélt Mécs Lászlóról, akihez szoros barátság fűzte, majd kenyeres pajtásáról, Nehéz Ferencről, aki korai halála előtt évekig élt és dolgozott Chicagóban. Nehéz Ferencről nagyon nehéz meghatottság nélkül emlékezni, hiszen évekig élt Chicagóban, ahol mindenki szerette és megbecsült tagja volt a magyar közösségnek. A Tulipános Láda egyesületnek volt az egyik fontos tagja, színdarabokat szervezett és felolvasásokat tartott novelláiból, verseiből. Azután visszatért Los Angelesbe, ahol korunk végzetes betegsége okozta halálát. A Chicago és Környéke korabeli számában beszámolót írtam a Kossányi estről, amelyből idézem a következőket. „Kossányi József megemlékezett arról a húsz esztendőről, amit a Felvidéken élt, és végül beszélt az amerikai magyar emigráció, a szétszórtságban élők problémáiról. Nagyon megszívlelni valót mondott, amikor arra figyelmeztetett, hogy milyen hátrányokkal jár az emigráció magyarságának értelmetlen politikai széthúzása, ellenségeskedése. ” A huszonhét évvel ezelőtt elmondott figyelmeztetés ma is érvényes, igaz már nem az amerikai magyarokra vonatkozik, hanem az otthoni magyarságra. Régi nóta, híres nóta... Kellemes meglepetés ért a napokban; Hajdudo- rogról régi barátom, Papp Gyoőrgy, akit még a Honismreti táborok őskorából ismerek, egy DVD- vel lepett meg, amelyen a címnek választott nótát mottóként néhai Besenyei Ferenc, jóemlékü színművészünk énekelte. Az előzményekhez tartozik, hogy az elmúlt években fatomyos hazánkban sorra alakultak a nótaklubok - egyfajta hagyományőrző egyesületek -, amelyről a globaliá'cióval versenyt- futó magyar sajtó elfelejtett beszámolni. Sőt az évvégén csoportos nótaéneklési versenyt szerveztek a Hajdúságban 25 csoport részvételével, ahol az első helyen holtversenyben végzett a hajdudorogi Akácosát Nótaklub valamint a böszörményi és nánási nótakedvelőkből álló 2009. július Takács Béla Nóta Egyesület. Munkájuk jutalmául egy közös CD-t készíthettek, amely azonban a februári gála műsorig még nem készült el. A verseny szintjét és megbecsültségét fémjelzik a zsűritagok is Mohos Nagy Éva, a zeneművészeti főiskola igazagtója valamint Lovas Lajos nótaénekes. Magáról az előadásról Papp György ekként nyilatkozott: "Jó hangulat mozgott a levegőben, az amatőrség hatalmas lelkesedéssel párosulva sikert eredményezett." (A DVD-n látszik, hogyan mulat a hallgatóság) Újabb tervek is születtek, az év végére tervezett újabb versenyt nemcsak hazai csapatokkal bővítik Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékkel, de a határt átlépve a románia Bihar és Szatmár megyéket is bevonják. Az énekesek közt nemcsak az 50-es, 60-as aranyiijúság jelent meg, de a fiatalabb és egészen fiatal korosztály is szüleik kíséretében. A műsort vezető Nagy Sándor humorosan megjegyezte, sokan régóta temetik a nótát, és ha ez már a temetés lenne, igen sokan megjelentek azon. véleményem szerint azonban, ha ennyien szeretik a nótát temetésről csak azok beszélhetnek, írhatnak, akik maguk is azt kívánják. És hogy miről szólt a nóta? Magáról az életről; szeretetről, szerelemről, csalódásról, az édesanyákról, a kedvesről, a Dunáról, a Marosról, a Tiszáról... valahogy így; Nincsen igaz, nagy szerelem egy kis harag nélkül... Vecser- nyére szól a harang... Ne sirasson édesanyám... Almaimban otthon jártam... Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár... Vásárhelyi híres promenádon... A kanyargó Tisza partján... Adtam csókot az Isten tudja hányat... Komor korunkban, gazdasági válságokról és véres háborúkról, teroristákról, kalózokról szóló hírek után végre vidám hírek, hiszen a nótákban, dalban és szövegben van benne a néplélek, mindaz, ami az emberi élethez tartozik. Régi nóta, híres nóta cseng fülemben, régi cigány, híres cigány hegedülte, ahány legény, ahány leány mind dalolta.... De szép is volt az a nóta, az a nóta.... És prózában folytatnám a nóta gondolatait; a régi nóta lassan elfeledve, nincs ki húzza, nincs
