Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-06-01 / 6. szám

as években. 20_______ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Végül feltétlenül említést érdemel a felvidéki köl­tő Kossányi József, valamint Nehéz Ferenc író. A Clevelandban élő Kossányi 1982. január 9-én tartott, igen érdekes előadást az Irodalmi kávéház­ban. A költő saját Végtelen út című verseskö­tetéből olvasta fel verseit, majd jogos büszke­séggel beszélt a Felvidéki írók és költők szerepé­ről a magyar irodalomban. Beszélt Mécs Lász­lóról, akihez szoros barátság fűzte, majd kenyeres pajtásáról, Nehéz Ferencről, aki korai halála előtt évekig élt és dolgozott Chicagóban. Nehéz Fe­rencről nagyon nehéz meghatottság nélkül emlékezni, hiszen évekig élt Chicagóban, ahol mindenki szerette és megbecsült tagja volt a magyar közösségnek. A Tulipános Láda egyesü­letnek volt az egyik fontos tagja, színdarabokat szervezett és felolvasásokat tartott novelláiból, verseiből. Azután visszatért Los Angelesbe, ahol korunk végzetes betegsége okozta halálát. A Chicago és Környéke korabeli számában beszá­molót írtam a Kossányi estről, amelyből idézem a következőket. „Kossányi József megemlékezett ar­ról a húsz esztendőről, amit a Felvidéken élt, és végül beszélt az amerikai magyar emigráció, a szétszórtságban élők problémáiról. Nagyon meg­szívlelni valót mondott, amikor arra figyelmez­tetett, hogy milyen hátrányokkal jár az emigráció magyarságának értelmetlen politikai széthúzása, ellenségeskedése. ” A huszonhét évvel ezelőtt el­mondott figyelmeztetés ma is érvényes, igaz már nem az amerikai magyarokra vonatkozik, hanem az otthoni magyarságra. Régi nóta, híres nóta... Kellemes meglepetés ért a napokban; Hajdudo- rogról régi barátom, Papp Gyoőrgy, akit még a Honismreti táborok őskorából ismerek, egy DVD- vel lepett meg, amelyen a címnek választott nótát mottóként néhai Besenyei Ferenc, jóemlékü színművészünk énekelte. Az előzményekhez tartozik, hogy az el­múlt években fatomyos hazánkban sorra ala­kultak a nótaklubok - egyfajta hagyományőrző egyesületek -, amelyről a globaliá'cióval versenyt- futó magyar sajtó elfelejtett beszámolni. Sőt az évvégén csoportos nótaéneklési ver­senyt szerveztek a Hajdúságban 25 csoport rész­vételével, ahol az első helyen holtversenyben vég­zett a hajdudorogi Akácosát Nótaklub valamint a böszörményi és nánási nótakedvelőkből álló 2009. július Takács Béla Nóta Egyesület. Munkájuk jutal­mául egy közös CD-t készíthettek, amely azon­ban a februári gála műsorig még nem készült el. A verseny szintjét és megbecsültségét fém­jelzik a zsűritagok is Mohos Nagy Éva, a ze­neművészeti főiskola igazagtója valamint Lo­vas Lajos nótaénekes. Magáról az előadásról Papp György ekként nyilatkozott: "Jó hangulat mozgott a levegőben, az amatőrség hatalmas lelkesedéssel párosulva sikert eredményezett." (A DVD-n látszik, ho­gyan mulat a hallgatóság) Újabb tervek is születtek, az év végére ter­vezett újabb versenyt nemcsak hazai csapatok­kal bővítik Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékkel, de a határt átlépve a románia Bihar és Szatmár megyéket is bevonják. Az énekesek közt nemcsak az 50-es, 60-as aranyiijúság jelent meg, de a fiatalabb és egé­szen fiatal korosztály is szüleik kíséretében. A műsort vezető Nagy Sándor humorosan megjegyezte, sokan régóta temetik a nótát, és ha ez már a temetés lenne, igen sokan meg­jelentek azon. véleményem szerint azonban, ha ennyien szeretik a nótát temetésről csak azok beszélhetnek, írhatnak, akik maguk is azt kívánják. És hogy miről szólt a nóta? Magáról az életről; szeretetről, szerelemről, csalódásról, az édesanyákról, a kedvesről, a Dunáról, a Ma­rosról, a Tiszáról... valahogy így; Nincsen igaz, nagy szerelem egy kis harag nélkül... Vecser- nyére szól a harang... Ne sirasson édesanyám... Almaimban otthon jártam... Jó a lány, szép a lány, csak a legény csapodár... Vásárhelyi híres promenádon... A kanyargó Tisza partján... Adtam csókot az Isten tudja hányat... Komor korunkban, gazdasági válságokról és véres háborúkról, teroristákról, kalózokról szóló hírek után végre vidám hírek, hiszen a nóták­ban, dalban és szövegben van benne a néplélek, mindaz, ami az emberi élethez tartozik. Régi nóta, híres nóta cseng fülemben, régi cigány, híres cigány hegedülte, ahány legény, ahány leány mind dalolta.... De szép is volt az a nóta, az a nóta.... És prózában folytatnám a nóta gondolatait; a régi nóta lassan elfeledve, nincs ki húzza, nincs

Next

/
Thumbnails
Contents