Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-06-01 / 6. szám
2009. július AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 PÜNKÖSD, MESÉK MESÉJE... Az Ótestamentum valójában neken olyan mintegy szakácskönyv, akárhol felcsapja az ember, van benne egy jó recept ill. egy történet de mint „könyv” nincs befejezése. Nincs kulminációja, egy olyan crescendója amely megrendíti a testet- lelket, amely bennünk marad örökre. Ez a befejezés, az Isten.Ember közötti történet az Újtestamentumban van. Valójában Pünkösddel fejeződik be a történet a többi már magyarázat. Valójában óriási dráma játszódik itt le alig egy oldalon amelyben vallásunk lényege, alapjai vannak elvetve rövid rövidséggel. Valódi csoda, s kevesebb izgalommal van elmondva mint egy fut- ballmecss. Nincs benne lelkendezés, örömmámor mint egy gól után, pedig a történetek itt összpontosulnak. Akkora csoda, hogy már alig tudjuk elhinni. A Húsvétnak nagyobb figyelmet szentelnek, pedig valójában csak Pünkösdkor ér véget a történet. Ez a rész a legérdekesebb, titkokkal teli, mesés és csodás. Minden csodában van mesés, és minden mesében van valami csodás. Minden megtörtént csoda: mesés is egyben. Ez a három esemény: feltámadás, mennybemenetel, Szentlélek kitöltése több kérdést tett fel már mint az egész Biblia más eseményei összevetve. A feltámadás is hihetetlen történet, hát még a mennybemenetel. Krisztus mint hús és vér támadt fel, mert evett-ivott tanítványaival és így emelkedett fel a magasságok felé bár nem volt még rakétája, hogy megtegye a nagy utat. Hová is ment? A menny sincs, azt már régen tudjuk fizikailag nem létező hely, elvont fogalom. A történet szimbolikus, mesés is, de mély igazságokat takar. Hiszen ezen acsarkodott az Ember egész a mai napig, hogy ezt megértse. A feltámadott nem dicsekedett tanítványainak: na, lássátok mit tettem? Én vagyok az egyedüli akivel ez megtörténi. Sőt, alázatra intette őket. A feltámadás szimbolizálja az ótestamentumi narcisszizmustól való megszabadulást Ábrahám, Jób, Mózes, Eszter könyvei narcisz- tikusak mint a többiek, a faji narcisszizmus kifejezői. Utolsó intelme tanítványaihoz: „Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet.” De hol lehet az a menyország? Vagy mi az? Ahol megszűnik minden bánat és fájdalom, az örök szeretet otthona. De szeretet nincs ahol önzés, büszkeség, narcisszizmus van. Igaz történet, hogy Auschwitzben alakult egy zsidó törvényszék amely beperelte Istent azért amit tett választott népével. Abszurd nárcisszizmus, bódult beképzeltség. Pünkösdkor a mélységet és a magasságot egyszerre érezzük. Amikor gondolatainkkal úgy érezzük, hogy a szirtre értünk, egyben tapasztaljuk helyzetünk abszurditását a legnagyobb ürességet. Pünkösdben mindez benne van. Ez csak alázattal tölthet el bennünket, mert tudásunk elégtelenségére ébredünk s hitünk vacilláló kis fény lesz csak. A Szentélek kitöltése sem narciszizmus, mert nem a kiválasztottak kapják, hanem az érdemlegesek. Krisztus a tizenkettőt érdemszerint választotta ki, akikben bizni lehet. A kiválasztottság zsidó eszme amelynek ellentmondásosságától Szent Ágoston sem tudott megszabadulni. Ugyan minek jött akkor Krisztus, hacsak a kiválasztottak kapnak bocsánatot és kegyelmet? Én nem hiszek a mesékben, de a csodákban igen, bármilyen mesésnek hangzanak is. Mert ezek vannak. Mindennap vannak kisebbek-nagyobbak többször is. Minden szivdobbanás, minden pillantás csoda, mert az élet is az. S valaki szól hozzánk, de okosabbnak gondoljuk magunkat s megyünk a saját fejünk után. Milyen kár, hogy fiatalon ezt nem vettem észre. Százszor unszolt valami és mennyi mindent mulasztottam el. Ez a hang nem parancsol, hanem hívogat. Pünkösd napján az történt a tanítványokkal, hogy felfedezték az élet értemét: a hivó hangot a Szent-leiket. Ez olyan örömmel töltötte el őket, higy szólni sem tudtak, csak hebegtek, dadogtak. Min-den világossá vált előttük. Nem Pünkösd meséje hitetik el velem a csodát, hanem az élet mindennapi kis csodái hitetik el velem Pünkösdöt. A kegyelem is ajándékképpen van csak fel kell ismernünk. S az utolsó pillanatban ott vár ránk a Szentlélek. Szalay Gyula „Nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a miénk...!” Ravasz László Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
