Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-04-01 / 4. szám

2009. április

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

23

MAGYAR TÁJAK

MAGYAR TÖRTÉNELEM

Jászberény ferences temploma

Ludwig Emil

Huszonnyolcezer lakosú város Jászberény a Zagyva partján, félúton a Duna és a Tisza között. Legnagyobb, legrangosabb települése, gazdasági, kulturális és történelmi központja a tizennyolc helység alkotta Jászságnak. A török-kabar Berény törzs honfoglalás utáni szállásterületére utaló helynév viszonylag későn, a XIV. század első felében jelenik meg írásban, a régészeti és történeti forrásokból azonban bőven meríthetünk tudást a környék Árpád-korára vonatkozóan. Errefelé átlag feletti számban kerültek napvilágra rangos sírleletek és temetők a IX-XI. századból. A közeli Já- noshida premontrei prépostsága Jób váci püspök - 1185 és 1203 között esztergomi érsek - személyéhez fűződik, a főúri alapítást és udvari támogatást szépen tükrözik a szerzetesi templom feltárt részletei, köztük egy páratlan. Szent László királyt ábrázoló XII. század végi kőszobor. 1239-ben Kö- töny vezér a népével együtt beköltözött Magyar- országra az Erdéllyel szomszédos Kumániából. IV. Béla király a közelgő mongol támadás hírére bocsátotta be a kunokat az Alföldre, akik a mai Nagy- és Kiskunság legelőin telepedtek le. A velük együtt hazánkba érkezett harcias jászok főként a Zagyva és a Tama menti sík vidéket szállták meg. A tatárjárás utáni évtizedekben kialakult, önálló jogú népközösség 1323-tól szerepel iratokban; Károly Róbert intézkedései nyomán a kunok szállásterületei közé ékelődő Berényszék vált a jászok központjává.

IV. Béla a keresztény vallás átvételének ígérete árán engedte be az országba a muzulmán és pogány hitü, török, iráni és kaukázusi eredetű katonanépeket. Az átállás a jámbor, istenfélő életre azonban nem ment egykettőre. Eredményt csak a környező magyarsággal történt keveredésük, valamint a szívós egyházi térítőmunka hozott. Csupán közvetett adatot ismerünk arra vonatkozóan, hogy az 1400-as években Berényben megjelenő ferences barátok már korábban is végeztek hittérítést a jászok körében, de - mint a prédikáló rendek mindenütt máshol a magyar királyságban - bizonyosan itt is küzdöttek az Árpádok alatt beköltözött besenyők, kálizok, böszörmények, izmaeliták, kunok és jászok leikéinek megmentéséért. Szent Ferenc szerzetének rendtársai és laikus testvérei messze elöl jártak e tevékenységben. A nép különösen az Alföldön és a déli országrészekben kedvelte őket dolgos és szerény habitusukért, közvetlenségükért, társadalmi érzékenységükért. Az ország XIV-XV. századi gazdasági és kulturális emelkedése Hunyadi Mátyás királysága idején (1458-1490) jutott fel a csúcsára; egyebek mellett a franciskánusok egy időben történt kolozsvári, dési, kassai, lőcsei, pozsonyi, nyírbátori, gyöngyösi, szegedi és jászberényi építkezései is mutatják e példátlan konjunktúrát.

A Jászság fővárosában az 1460-as évek második felében fogtak új templomuk és rendházuk építésébe a barátok. I. Sixtus pápa 1472. május 28-án kiadott bullájában hagyta jóvá számukra - a Mátyás által előzőleg engedélyezett - Szűz Má- ria-templom birtokbavételét. A kolostorhoz iskola is tartozott, a népesnek számító szerzetesi közösség nagyban hozzájárult a mezőváros és környéke művelődéséhez, munkakultúrájának fejlődéséhez. A néhány évtizedes virágkornak a mohácsi vereség vetett véget: 1526-ban portyázó törökök dúlták és gyújtották fel. Tartósan nem szállták meg a Szolnok várától északra fekvő települést, 1537- ben még a klastrombán tartották meg a ferences rendtartomány nagygyűlését, a XVI. század derekán azonban eljött Jászberény vészkorszaka. 1560-ban a protestánsok felgyújtották a barátok templomát, miután nem sikerült elfoglalniuk, majd jöttek a törökök 1567-ben. Ok erődítménnyé alakították át a kolostort, s amikor 1594-ben - túrái csatavesztésük után - el kellett hagyniuk, felrobbantották a hatalmas, zárt épületegyüttest. “101 évig áll elhagyottan ezután” - olvasható a história domusban -, s amikor 1695-ben visszatértek a fráterek, a hívők szállásolták el őket a városban. A gótikus csamoktemplom újrafedését és szükséges javítását követő renoválás csak 1723- ban kezdődik el, és 1772-ben fejeződik be a barokk boltozat elkészítésével, valamint az új klast- rom berendezésével. A Zagyva északi partjánál, jókora parkos téren található, tömegében és for-