Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
1 2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 E-mail: akacfal215@aoi.com Kiadó/föszerkesztö: Soós József Előfizetés díj egy évre 32 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 30 dollár. Kanadába 35 dollár. Tengerentúlra 49dollár. (Külföldre borítékban és csak légpostával küldhetjük.) Az előfizetést USA- dollárban és USA-bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt, rövid, kijavított, és e- mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. Illyés Gyula: Szekszárd felé Tábla búza, tábla baltacim hagyja szinte ízét ajkain. Kéklő szőllők, sárga asztagok becézik az alvó magzatot. Lebeg az lágy élmény közegén, anyjában is egy nép közepén. Most dől el, mivé s mint alakul; most érinti tán egy titkos ujj. Úgy becézi, hívja, a világ, mint házából rég mi a csigát. Megy szülőmegyémben a vonat; bennem is megy jó sor gondolat. így vitt egy kis nő rég engem is; itt alakult az én lelkem is. Néz, néz a kis asszony, gyűjtöget, termi csöndesként a gyermeket. Kis vonat megy nagy domboldalon; terhes kicsi nő a vonaton. Jár itt is, ha más nem, a szeme; affajta, ki nem rost sohase. Homloka az ablak üvegén, rázódik a tengely ütemén. Néz ki bólogatva szüntelen, oldalvást a vastag üvegen. Nézi mit a tágas táj kínál; gyermeke helyett is nézi már. Mosolyog és pillog nagyokat, mint lány, ha szeszt, édest kortyogat. Ablakrázta arca szelíden azt bólintja folyvást, hogy igen. ízlik neki, lám csak, a világ; száll szemén át park és pusztaság. Pusztai menyecske, jelzi ezt üveggyöngye; gyöngyön kis kereszt. Kereszt mellett kis kép: az ura; térdén köteg színes brosúra. Szalad át szemén ház és fasor, szökdel ajkán egyre friss mosoly. Mintha nem pillái közt, de szép szája hosszán szállna a vidék. Hova viszi, honnan, nem tudom; fölvidít, hogy véle utazom. Nézem úti tájként a szelíd nőn a tegnap és ma jegyeit. Jár szemem a terhes kicsi nőn s azt gondalom, itt megy a jövőm. Visz tovább egy népet; eltakart csempészáruképp hoz egy magyart. Egy ilyen kis nőben rég Babits épp talán anyámat látta így. Gondolta, hogy abban él, aki, őt fogja fejében hordani? Jár szemem a kedves kis anyán s azt gondolom: Itt megy a hazám. Viszi, mit se tudva, szakadék, örvény fölött Árpád örökét. Benne él talán, ki engemet holtomban is meg-meg-emleget! Gondom, hitem, eszmém talaja, öröklétem vagy te, kis anya. Néznem is jó téged - megbocsásd. Kívánok szerencsés utazást! Kárjiik, újítsa meg előfizetését!
