Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. január SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Sztrájk előttünk, munkabeszüntetés mögöttünk. Pár órára leállt a vasút, melyet mások is követtek. A figyelmeztetés úgy tűnik, hogy süket fülekre talált. Ennek a kormánynak az önteltségénél csak a mérhetetlen ostobasága a nagyobb. Mára már sikerült szinte az egész országot magára haragítani. A vasutasok három fontos követeléssel álltak elő. A minisztérium hagyjon fel egyes vasúti szárnyvonalak megszüntetésének tervével. Itt arról van szó, hogy az Ipari és Közlekedési Minisztérium sorra szüntetné és szünteti is egyes szárnyvonalakon a vasúti forgalmat, mondván nincsenek kihasználva és ráfizetésesek. Ezekre a szárnyvonalakon évtizedek óta nem volt fejlesztés, kritikus állapotban vannak, valamint a nem utasbarát menetrend, és egyéb tényezők miatt, az utazóközönség egy része elpártolt. Az is igaz, hogy hazánkban (de úgy tudom, hogy máshol is) a személyszállítás ráfizetéses, melynek veszteségét a teherforgalom nyereségéből pótolják. Néhány hete, ezt a teherforgalmat adták magánkézbe, és ezek után nincs miről beszélni. A másik követelés a betegbiztosítás magánkézbeadásának megakadályozása. Az SZDSZ, mely mára úgynevezett 1%-os párttá vált, az 1500 milliárd forintos társadalombiztosítást szeretné magánkézbe adni, a „csókos haveroknak”. Ez annyit jelentene, hogy a legrászorultabbak, a legelesettebbek kiszorulnának az állami biztosításból. Már a jelenlegi kórházi reform, mely nem más, mint egy liberális ámokfutás, egyes becslések szerint napjainkig, több halottat követelt, mint az 56-os forradalom áldozatai. Ezt a számot keveslik a liberálisok és szeretnének még „rátenni egy lapáttal.” A harmadik követelés az új nyugdíjrendelet visszavonása, mely a 2008-as évben nyugállományba vonulókat hátrányosan érintené. Ez pedig pénzben akár 8-10%-kal kevesebb járandóságot is jelenthet. A december 17-én kezdődő munkabeszüntetés, hosszúnak és egyre kilátástalanabbnak tűnik, mely meg fogja rázni az országot. Akkor, amikor hazánk gazdasága romokba hever és a csőd szélén áll. Normális körülmények között egy felelős kormány elgondolkodna e helyzet komolyságán. Félek, nagyon sötét felhők gyülekeznek az ország egén. Nem vett részt a Magyarországi Zsidó Hitközösség (Mazsihisz) azon az ebéden, melyet Sólyom László köz- társasági elnök adott a történelmi egyházak vezetőinek tiszteletére. A szövetség azt kifogásolta, hogy elnök úr nem írta alá az úgynevezett „gyűlöletbeszéd” törvény- tervezetét, hanem norma kontrolra megküldte az Alkotmánybíróságnak. Aki egy picit is jártas a jogban, annak a tervezett elolvasása után, rá kellett jönnie, hogy az „ezer sebből vérzik,” alkotmányosság szemszögéből. Sólyom László, aki maga is alkotmánybíró volt, ellentétben a Mazsihisz állításával, a legkisebb mértékben sem tud azonosulni olyan nézetekkel, mely bármely népcsoportot kirekeszt, ellene gyűlöletre uszít, vagy megbélyegez. Magával a törvény szellemiségével azonosulni tud, de mind ezt alkotmányos keretek között. Itt jegyezném meg, hogy idehaza az elmúlt évtizedek legsúlyosabb gazdasági és morális válságát éljük át. Az a párt, akik az országot idáig juttatták az elsősorban az SZDSZ, neoliberális, magyar, keresztény és nemzetellenes politikájával. Az is közismert, hogy a párt szellemiségét és gerincét a hazai zsidóság adja. Ez persze senkit nem hatalmazhat fel szélsőséges, zsidóellenes megnyilvánulásra Másfelől, a határozott és következetes bírálókat, a neoliberálisok folyamatosan címkézik populistáknak, antiszemitáknak, rasszistáknak és még lehetne sorolni. Mint említettem, a címkézés és megbélyegzés folyamatosan az SZDSZ fegyvertárának állandó kelléke. A médiák, melyet ez az egyszázalékos párt többségben ural, megfellebbezhetetlenül, mint a bölcsek kövének birtokosa harsogja, kürtöli a világ felé a címkézést, ahogy ezt a kenyéradó gazdák elvárják. A válaszreakciót pedig törvénnyel tiltanák meg. Volt már hasonló a Tanácsköztársaság idején, vagy 1944-ben, amikor a németek megszállták az országot, hogy egyéb diktatúrát most ne is említsek. Már pedig a múltat még törvény formájában sem szabad visszacsempészni, a XXI. században. Mindannyiunk érdekében, legyen az illető zsidó vagy keresztény. Másodfokon folytatódott és ítélethirdetéssel zárult Orbán Viktor elleni per a Fővárosi ítélőtáblán. A bíróság a Fidesz elnökét minden vád alól felmentette. Védelmét a Társaság a Szabadságjogokért, nevű jogvédő szervezet látta el. A felperes az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium volt, melyet akkor még Petrétei József vezetett. Orbán Viktor nyilatkozatában az „verte ki a biztosítékot” a miniszternél, hogy elnök úr politikai nyomást és utasítást vélt felfedezni a rendvédelmi szerveknél, a tavaly október 23. a brutális fellépésüknél. A Fidesz elnöke nagyon finoman fogalmazott. Ugyanis a közvélemény nagyobbik részének ugyan az a meggyőződése, mint Orbán Viktornak. A múlt évi véres események, előre megtervezve és részletekbe ki volt dolgozva, és valószínű, hogy Gyurcsány Ferenc jóváhagyását sem nélkülözte. Az egész eljárás része annak a folyamatnak, amikor is újságírókat bilincselnek és vernek meg, hogy elfojtsák a szabad véleménynyilvánítást. Ady szavai ma is érvényesek: „Hitványabb Nérók még sehol sem éltek!” December 11-én délután véresre vertek egy politikust. Most egy picit zavarba vagyok. Végül is Csintalan Sándort lehet-e politikusnak nevezni. Nem tudom. Kétségtelenül, hogy valamikor az volt. Az MSZP frontembere. Előtte meg az MSZMP második vonalát erősítette. Amikor a szocik országgyűlési képviselője volt, hamar felfigyeltek rá. Ugyanis Csintalan nem teketóriázott, mindig kimondta azt, amit gondolt. Ez pedig azokban a körökben, ahol mozgott, életveszélyes volt. Egyszer csak váratlanul hátat fordított a „szekfus seregnek.” Nem is akárhogy. Kapott tőle az „új arisztokrácia” hideget és meleget. Cserégen az MSZP, megpróbálta egzisztenciális módon tönkre tenni. Ez majdnem sikerült is. A szakítás után néhány hónapra a Hír TV-nél tűnt fel, mint „politikai szakkommentár:” Mit ne mondjak, napról napra lehúzta a vizes
