Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2008. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11

lepedőt Gyurcsány Ferencről és környezetéről. Csintalan belülről ismerte ezt a „finom kis társaságot” és nem tett lakatot a szájára. Talán ezért (is) hamar népszerű lett. Az emberek többsége joggal elhitte, hogy megcsömörlött azoktól ahonnét jött, és szavai hitelesnek tűntek. Azt is lehetett látni, hogy az MSZP nem bocsátotta meg „pál- fordulását.” Végül december 11-én „ütött” a leszámolás ( és a baloldali banditák vasrúdjai) órája. Gépkocsijával állt be a garázsba, amikor négy álarcos közre kapta, majd agyba, lobé verték. Az első pillanatba rablótámadásról lehetett hallani. Nyilván szó nincs itt rablótámadásról. Előre eltervezett politikai leszámolás történt, mely egyben figyelmeztetés. Mi pedig elgondolkozhatunk azon, hogy 1945 -tői kezdve hány hasonló incidens történt már a baloldal részéről. A balliberálisok elhatárolódtak az esettől, és krokodilkönnyeket hullajtanak, miközben a Magyar Gárda és még pár millióan, valóban rendet szeretnének ebben az országban.

Nemzeti

és nemzetietlen szocialisták

Nincs nap, hogy ne lenne valami botrány vagy műbotrány, amibe a fasizmus, a nácizmus, a rasszizmus ne lenne legalább fűszernek belekeverve. Ez ma Magyar- országon a legegyszerűbb és legolcsóbb eszköz a figyelemnek a súlyos gazdasági helyzetről való elterelésére: fülsiketítőén ordítanak, tiltakoznak, elhatárolódnak a szélsőjobbtól, a radikális jobboldaltól. Mint tudjuk, a „szélsőjobb” gyakorlatilag nácit jelent, azaz nemzeti szocialistát. A legfőbb ordítozok, tiltakozók, elhatárolódok közül nem hiányzik az MSZP sem. Ők, - legalább is nevükben — szocialisták, és dühödten ugatják a nemzeti szocialistákat, pontosabban a nemzeti szocializmust. E szembenállásban a felek mindegyike szocialista. Tehát a szembenállás oka csak az lehet, hogy az egyik szocialista nemzeti, a másik szocialista pedig nemzetietlen. De el- képzelhető-e ez? Bizony elképzelhető: a Magyar Szocialista párt nemzetietlen, sőt nemzetellenes. Bizonyítják ezt a következők is.

Gyurcsány és a szocialisták 2004-ben a határokon túli magyar testvéreink kettős állampolgársága ellen kampá- nyoltak, nyíltan a magyarság egysége ellen dolgoztak.

Amikor Gyurcsány a hírhedt őszödi beszédében Magyarországot mint „kurva országot” emlegette, sem ott, sem később egyik szocialista sem tiltakozott. Tehát a szocialistáknak Magyarország nem „szeretett haza”, hanem egy „kurva ország”.

A Kádár-Aczél rezsimben a hatalom rendszeresen beszélt a „szocialista hazafiságról”. Hogy ez pontosan mit is jelentett, senki sem tudta, de maga az uralkodó kommunista párt is hazafinak vallotta magát. A rendszer- váltás utáni szocialisták már nem beszélnek „szocialista hazafiságról”, egyáltalán semmilyen hazafiságról nem beszélnek, viszont minden hazafias megnyilatkozást e- lítélendő sovinizmusként, sőt radikális jobboldaliságként

kezelnek.

Tehát nincs már „szocialista hazafiság”. Gondolkodásukban magyar nemzet sincs. Joggal kérdezhető akkor, hogy mik a külpolitika alapjai? (Valószínű, hogy a szocialisták gyakorlatában, mint mindennek, a külpolitikának is üzleti alapjai vannak manapság.) Ezek a megállapítások nem rosszindulatú rágalmak, hiszen Szili Katalin maga is beismeri, hogy „Egy karakteres, korszerű nemzetpolitikát — melynek ösztönzője vagyok magam is - szívesen fogadnék. Ez sajnos hiányzik a pártunkból.” (Heti Válasz 2007. november 15.)

A „rendszerváltás” alkalmával az új rendszert úgy csinálták meg, hogy magáévá tette a szocializmusból is, a kapitalizmusból is a rosszat. Tehát a kommunisták által levezényelt „rendszerváltás” nemzetellenes éllel indult. A jó az lett volna, amit Bajcsy-Zsilinszky Endre célul tűzött ki: „Az új nemzeti társadalom ... magáévá teszi a szocializmusból is, a kapitalizmusból is azt, ami bennük egyetemes emberi - művelődési, gazdasági, erkölcsi — érték, vagy legalábbis azzá tehető, s ezeket az értékeket továbbfejleszteni s új harmóniába egyesíteni törekszik.”

Ma a magyar társadalom anarchiában vergődik. Szabó Dezső szerint „Egy nemzet ereje társadalmának egészséges megszervezésében van.” Ha erős lenne a nemzet, vagy a politika nemzeti szellemű politika volna, nem anarchia lenne, hanem egészségesen megszervezett társadalom.

Minden ami jellegzetesen magyar, vagy jellegzetesen magyarnak kellene lennie, a legmostohább kezelésben részesül, és általános a veszteglés, visszafejlődés, kár, pusztulás, betegség és tetszhalál ... Ez pedig ismét csak a vezetés nemzetietlen, sőt nemzetellenes voltát bizonyítja, mert igaza van Karácsony Sándornak, hogy „minden kísérlet, mely földünkön és történelmünkben ellenállt a feladatok magyar megoldási módjának, csak veszteglést, visszafejlődést, kárt, pusztulást, betegséget és tetszhalált eredményezhetett, jó gyümölcsöt nem termett sohasem s ezután sem teremhet.”

A nép nagyfokú tudatlansága is a mai szocialista vezetésű hatalom nemzetellenes diktatúráját bizonyítja. Mélyen igaza van ugyanis Kapuscinski-nek: „A diktatúrák létének feltétele a tömegek tudatlansága. Jól tudják ezt a diktátorok, ezért gondoskodnak is róla és fenn- tarják.”

Az aktív nemzetellenesség Nemeskürty István következő megállapításából is levezethető: „A történelem számtalan bizonyítékot mutat fel, hogy egy egészséges társadalom a mindenkori hatalmat gyakorló erőktől függetlenül jelentős teljesítményekre képes.” A magyar társadalom teljesítménye nulla, mert a magyar társadalmat nem engedik magyarként működni, ezáltal beteggé tették.

Nemzeti mivoltunknak szükséges feltétele az értékesség. Tamási Áron „Tulipános téli sapka” c. írásából való a következő mondat: „Amíg embernek hitvány,